Irodalmi Szemle, 2017
2017/11 - N. Tóth Anikó: Iuvenes dum sumus (próza)
Nos, Fiilopiink, eld a sztoriddal!, szorgalmazta Anna, aki szervezokent igyekezett minden pillanatot es esemenyt a kezeben tartani. Ti mar tul vagytok az eletbeszamoldkon is? Persze, negytol volt idonk boven. O, mennyire sajnalom, hogy lemaradtam, szabadkozott Fiilop, nem fdglalnatok ossze diohejban? De nem am! Te vagy a soron, dragam!, ezt megint Anna mondta, ellentmondast nemigen tiirve. Na jo, sohajtott szinlelt beletorodessel Fiilop. Hol is kezdjem? Csak az erettsegiig kovettiik a sorsod, szoval onnan. Mielott Fiildp meselni kezdett, ismet belekortyolt az abszintba. Bizonyara emlekeztek, hogy nem tartoztam a legszorgalmasabb diakok koze negy even at... Nagy tulelo voltal, az biztos!, kacagott fel Moni. Istenadta tehetseg puskazasban, mondta elismeroen Kata. Kivaloan olvastal szajrol feleles kozben, amikor lesiigtam peldaul a relativitaselmeletet, bizonygatta Zsoka. Remek alibiket talaltal dolgozatiraskor, fokozta Feri. Kdszdnom a meltan megerdemelt dicseretet, es be kell vallanom, egeszen elerzekenyiiltem, hogy ilyen alaposan bevesodtem emlekeitekbe, szolt csipetnyi ironiaval Fiilop. Ha csak tehetem, igyekszem meghalalni gimis jocselekedeteiteket, kitarto falazasotokat, sot az erettsegin nyujtott felbecsiilhetetlen ertekii tamogatast, itt jelentosegteljesen ram nezett, ami nelkiil eretlen kamasz maradtam volna mindorokre. Szora sem erdemes, erdsitettem meg, s intettem, hogy kezdje vegre el az igazi mondokajat. Szoval a minimalis befektetessel megszerzett, a kdriilmenyekhez kepest egeszen csinos jegyeket tartalmazd erettsegi bizonyitvany atvetele utani nagy boldogsagomban fejest ugrottam a szabadsagba, konkretan a bati toba, nehany gimin kivuli haverom ugyanis ravett, hogy ott iinnepeljiink. Veletek alighanem pofatlansag lett volna kirobbandan driilndm. En voltam sajnos az elso ugro, es bizony nem ellenoriztem a viz mely-