Irodalmi Szemle, 2017

2017/11 - N. Tóth Anikó: Iuvenes dum sumus (próza)

N. TOTH ANIKO IUVENES DUM SUMUS’ Ahogy beleptiink, a tanterem egyszerre volt meglepden idegen (talan a muanyag ab­­lakok miatt) es vonzdan ismerds (a padokat nem csereltek ki, csak minden ev vegen lecsiszoltak a rafirkalt puskakat, szerelmi jeleket, unalombol kanyargo abrakat, ahogy annak idejen mi is tettiik). Mintha a ter aranyai valtoztak volna egy kicsit, a fenyek szo­­katlan szogben csusztak be, keso delutan ritkan tartozkodtunk itt a gimnaziumi evek alatt. Egyelore tizenketten voltunk a harmincotbdl, harman igertek, hogy kesobb csat­­lakoznak. A lanyokon latszott az igyekezet, hogy a legjobb formajukat hozzak: nem tul hangsulyos smink, vilagos arnyalatu, decens mintazatu, noiesen lenge ruhak, illatbur­­kolatok, pazar kdrmok, gondosan igazgatott frizurak. A fiuk inkabb sportosra vettek, csak en erkeztem zakoban. Beturendben tartottunk eletbeszamoldt, egyetem, munka­­helyek, hazassag, gyerekek sziiletese, kiilfoldi kikuldetes, alomnyaralasok, masodik ha­­zassag, anyagi felemelkedes targyi bizonyftekai vetitett kepeken. Az osztalyfdnok finom humora jovoltabdl nem faradtunk bele az ismetlddo, egy ido utan osszekuszalddd ada­­tok tomegebe. Azokrol is elhangzott nehany infbrmacid, akik nem tudtak eljonni. Al­­talaban olyanok maradtak tavol, akiknek nem lett volna kiildnosebb mondanivalojuk. Nem ertiink ugyan a beturend vegere, de Anna szolt, hogy a vacsora miatt mennunk kell. A lepcson Tomival valtottunk nehany szot, legalabb nyolc eve nem talalkoztunk, eleg nehez volt temat talalni. Kiilon helyisegben teritettek nekiink, az etterem nemreg nyilhatott, kinosan, de nem tul rokonszenves izlessel iigyeltek valamifele velt eleganciara. A pincer nyers tii­­relmetlenseggel vette fel a rendelest, aztan sokara keriilt eld az italokkal. Kozben bon­­gesztuk az etlapot, elcelodve ajanlgattuk egymasnak a bizarr elnevezesu eteleket. Mivel sokfelet rendeltiink, ujabb hosszu varakozasnak nezhettiink elebe, ezert folytatddtak a beszamolok. Kozben volt egy toszt, osszemosolyogtunk a poharak fblott, oldodott a hangulat. Amikor a pincer a vacsora elso tanyerjaival fdrgott eleg esetleniil az asztal kdriil, megjelent Fiilop. Tengerkek inge, villogo szeme, apolt korszakalla, hollofekete haja a ki­­pengezett valasztekkal kisebb ovaciot valtott ki. Eddig egyetlen osztalytalalkozora sem tudott eljonni meglehetosen komoly okokra hivatkozva, de megfogadta, hogy a husza­­dikat semmikeppen nem hagyhatja ki. Mindenkihez odament, a lanyokat korbepuszil-1 Reszlet a szerzo Szabad ez a hely? cimu kotetebol, amely megjelenes elott all a Kalligram Kiado gondozasaban.

Next

/
Thumbnails
Contents