Irodalmi Szemle, 2017

2017/10 - BEKEZDÉS - Szeifert Natália: Az altató szerekről (regényrészlet) / BEKEZDÉS

tusok tdredekebol hirtelen feltarul egy metszet, mint egy nyitany partituraja, amiben elore-hatra benne van minden. Peldaul velem majdnem szemben lilt avillamoson egy ember. Mindent tudtam az elnezdnek tund mosolyrol, ami az arcan jatszott, a visszataszitd szaja gorbiileterol, kopaszodo feje bubjarol, a gyurott, feher ingerol, ket felso gombjat lazan nyitva hagyta, nyakaban borszalon logott valami jelkep, a meggydzodese kezimunkaba ontve. Ingzsebebol dsszehajtogatott papirt vett eld, rajta kinyomtatva (24-es Ariellel) hazafias versek, azt olvasgatta, es amikor neha feltekintett beldle, ugy nezett koriil, mint aki tudja a valaszt az eletre, habar valoszinuleg nem olvasta a Galaxis utikalauzt, mert akkor felmeriilne benne, hogy esetleg a kerdessel is lehet gond. Par eve raebredt valddi hovatartozasara, unokait lovasiskolaba iratta, nyaranta honismereti kirandulasokat szervez, szavaloversenyeken elnokol, leteleme a szervezes, eltetoje az Igaz Ugy. Szamara a vilag tobbi resze talan meg annyira sem letezik, mint szamomra egy tavoli birtok. Nem kiserti semmi sem almaban, vannak almai. Almatlan oraiban sem kiserti semmi. Nincsenek almatlan orai.

Amikor az apa halala utani esten egyediil maradtam a lakasban, Mara hazament, sokaig neztem a tevet, de nem fogtam fol a latvanyt. Aztan felcsaptam a laptopomat, es minden e-mailt megvalaszoltam. Ejjel kettoig hallgattam Szkrjabint a furdokadban iilve, neztem a szines csempeket. Anyam mindig azt mondta, feherek, de en csak a nyitva hagyott ajtdn at beszurodo eloszobai fenyben lattam oket fehernek, vagy inkabb sziirkenek, ha felkapcsoltam a villanyt es szolt a zene (ha fiirddtem, szinte mindig szolt), olyankor szinesek voltak. Ahol a kdnydkdmet kildgatom, ott pont egy citromsarga van, mellette egy piros, folottiik almazold, meregzold.

Aztan az agyban fekve kepzeltem magam vissza a jobb idokbe, amikor meg nem en voltam az egyetlen eloleny a lakasban. A felolvasasokra gondoltam, de az nem segitett, mert azon kezdtem gondolkodni, mit is olvastam apanak utoljara. Pontosan tudtam, mit. Ulok a kis fotelban az agya mellett, korulbeliili oldalszamot mond, belekezdek, Nem, lapozz tovabb, kovetkezo resz, az lesz, igen, jo lesz, mondja, aztan masik konyvet ker, Borges. Igy nem fogok elaludni, ugyhogy meg hatrebb megyek az idoben, amikor meg varni lehet, hogy ejfel koriil kattan a zar, hazaer anya, nem jo, meg hatrebb, amikor meg Berta mamahoz jarok nyaralni, nyar van, Maraval jatszunk az udvaron, mit jatszunk, nem jatszunk, lemegyiink a tohoz, nem, nem fog ez igy menni.