Irodalmi Szemle, 2017
2017/10 - BEKEZDÉS - Plonicky Tamás: Hepp / BEKEZDÉS
Ezek szerint nem is hallhattam nyogeseket a tuloldalrol. Ezek szerint azt gondolom, hogy ahhoz, hogy napi szinten leszopjanak, eleg egy jo szabasu flaneling. Ezek szerint azt gondolom, hogy az oriiltseg hatarain nincsenek ellenorok. Miutan felszabdaltam ezt a seggfejt a riherongyokkal egyiitt, a kest eroteljesen magam fele iranyitottam. Azt gondolom, hogy ha ongyilkos akarsz lenni, jo, ha eldre eltervezed. Leheletnyi csend. Ereztem, ahogy a kes a husomba hatol. Csak doftem es doftem, ahogyan birtam, olyan eroteljesen, mintha csak egy csajjal kamatyolnek, es azt akartam kialtani, hogy vege van. Azt akartam kialtani, hogy rohadjon szet ez a kibaszott bolygo, ami ilyen monotonna, nyomorultta es maganyossa tett. Valamilyen oknal fogva egyetlenegy hangot sem tudtam kiadni magambol, pedig csak azt akartam kialtani, hogy egjen el ez a mocskos vilag, de hangfoszlanyok helyett csupan meleg ver kezdett omleni a szambol. Azt gondolom, hogy a gyilkossagi aktus veget jelzo elhalkulas mozzanata nem jelent semmit. Azt gondolom, hogy oriiletbe kergettem magam a monotonsaggal. Azt gondolom, hogy a kreativitas hatarain nincsenek ellenorok. Azt gondolom, hogy valamit kezdenem kell a befejezessel. Kinyitottam a fiokjaimat, es lekoptem a szovegeimet verrel, majd elokaptam a farkamat, es ugy felholt allapotban, ahogy voltam, rangatni kezdtem. Rangatni kezdtem a peniszem. Kezelhetetlen fajdalmaim kozben felbofogtem a nyalas veres-veres gusztustalansagot, es csak vertem es vertem a farkam. Kdriilottem mindenhol edesseges papir volt, es annak a ribancnak a holtteste. En meg csak vertem es vertem a farkam. Kisvartatva veres ondot lovelltem a szovegeimre. De folytattam. Folytattam es folytattam. Nem tudtam, nem akartam abbahagyni. Utolso hatralevo masodperceimbol semmi mas nem maradt, csak a ver, csak a nemasag, csak a szandekosan osszemocskolt szovegek, csak a meghitt csendbe fordulo recskazas hangja; csak a csokis, kokuszos vanilias dobozok es csak a szomszed szobabol kiaramlo halalhorgesek, amelyekre most is, mint mindig, figyelmes vagyok... Es egyszer csak a holdfenyben egy neman imbolygo noi alak atsuhan a szobamon...
