Irodalmi Szemle, 2017
2017/9 - ARANY - Bogyó Noémi: Vakfoltok (regényrészlet)
SOFIA NAPLOJABOL 1989. NOVEMBER 18. Ma este megdobbentd elmenyben volt reszem. Martin mindenfele bejelentes nelkiil egy iitott-kopott filmvetitovel jelent meg a kollegiumban, s az elso emeleti tanuloszobaban eldkeszitette a vetitest, s azt mondta, elkezdodott. Az egyik asztalon a hosszabbitok mellett ott varta premierjet az a filmtekercs, ami akkor elso ranezesre jelentektelennek tunt, es semmivel nem kiilonbozott millid mas filmtekercstol. Az a filmtekercs megsem volt sem mindennapi, sem tucat, sem jelentektelen. Az a filmtekercs volt a forradalom iizenete, fecske volt, ami minden klise es konvencio ellenere igenis tavaszt fog csinalni. Sokan gyiiltiink ossze. Meglepodtem, hogy egy sereg ismeretlen arc vett koriil. Mind hozzank tartoznanak, vagy csak kivancsiskodo szenzaciohajhaszok? Fiilledt volt a terem levegoje, fojtott, emelyito szaga volt az izgatott varakozasnak. Meg a feher vaszon fekete vibralo pontjait neztem, egy kerdes motoszkalt a fejemben: Mi van, ha tenyleg tortenelmet irunk? Az elso sorban gubbasztottunk Eliskaval, akinek nedves volt a tenyere, s minduntalan azt suttogta: Forradalom lesz. Bizalmaskodon azt is megsugta, hogy sokkolo a film, s a penteki pragai esemenyek tomegeket fognak megmozgatni. Eliska csak tudja. Martin mostanaban vele osztotta meg az agyat. Martin sokaig pdszmbtolt a vetitogeppel sorozatosan elnezest kerve a kesedelemert. A diakok izgatottak, de tiirelmesek voltak. Vegre peregni kezdtek a kockak. Martin leiilt Eliska melle, aki hozzabujt. Atolelte ot, s jelentosegteljesen ram nezett. Nem tudom, mit akart mondani. Latod, elkezdodott..., Latod, most teged olelhetnelek... Latod..Latod..., de en nem lattam mar mast, csak a rossz minosegu amator felvetel rajzo szemcseit, a diakokat, akik a nemzetkozi diaknap alkalmabdl emlekezni gyultek ossze az Albertovan, a menette formalddd tomeget, mely nemzeti lobogonkat lengetve hompolygott a Narodni tridan keresztiil a kozpont fele, s a rohamrenddrok vedelmi sorat. Az egyik oldalon gyertyak egtek, s a fagytol dermedt ujjak viragokat szorongattak, a masik oldalon modern pajzsokat es gumibotokat. Fiatal es riadt arcok neztek ram a sisakok alol. Fiatal es eltokelt tekintetek csillogtak a gyertyak fenyeben. A tomeg a foldre ult, dacolva a novemberi leheletfagyaszto hideggel. A macskakovek regmult idok tiizet oriztek, bezarva azt megannyi racionalisra faragott kockavilagba. A tiintetok viragot adtak a katonaknak, beszeltek hozzajuk. Kedvessegiik ligy csordult le a viaszosvaszon rendorarcokon, mint a pottyds bogre tartalma elsietett reggeleken a teritdrol. A transzparenseken „Demokra-
