Irodalmi Szemle, 2017

2017/9 - ARANY - Bogyó Noémi: Vakfoltok (regényrészlet)

nir legyen. Voros kendovel tortent a mozgalmi verkorbe vald beavatas. A pionirgyuleseken aztan mar nemcsak festegettiink es enekeltiink, hanem kesziiltiink a felnottkor feladataira: vezetoseget valasztottunk, szikravezetokkent ugykodtiink, az iskolai onkormanyzatban tevekenykedtiink, konferenciakra, taborokba jartunk, s azt remeltiik, hogy egyszer majd mi is kijutunk valamelyik nemzetkozi diaktalalkozora Kubaba, Bulgariaba, vagy egyenesen a nagy Szovjetunidba. Akkor mar az azbuka tekervenyes betuivel ismerkedtiink, igy mindenkinek keriilt egy kijevi, bakui, tulai, krasznojarszki Szasaja, Katyaja, Misaja, Vologyaja, akikkel semmitmondd, helyesirasi hibakkal teli kenyszerleveleket valtottunk, belyeget, szalvetat csereltiink. Telt az idd, s az iigyesebbek mar oroszul szavaltak Puskint, Tolsztojt, Lermontovot. Vert izzadva tanultuk a kacifantos mondatokat, hogy tanyerkalapos tiszteknek szavaljunk kies kaszarnyakban, megtapasztalva, mikent varazsolnak vizespoharak termeszetellenes voros rozsakat katonaarcokra, s hogy potyognak le szekeikrol meghatottsagukban a marcona tisztek a hosszura nyult, zbtyogds gyermekszavalatok alatt. A pionirtaborok voltak elso gyermekszerelmeink szinhelyei. A termeszet olen satrakban, turakon, tabortiizek parazsa mellett szivtuk magunkba a munkasosztaly szeretetet, s a burzsoazia gyuloletet, ami ugy nyilvanult meg, hogy eloszeretettel szorongattuk a kedves Hanecka Vilinska kemeny cicijeit, zivataros delutani pihenok alatt, az esoaztatott ponyva rejtekeben, s meszszire elkerultiik az osztalyidegen, pulykatojaskepu Marcela Brezovat. A kozepiskolaban aztan uj abb igazolvanyt, egyenruhat es gyulesnapot kaptunk, valamint eletiink elso igazi nyakkendojet, nemre vald tekintet nelkiil. Ez volt am az egalizmus. Lelkesedesiink azonban sokat laposodott az evek alatt. A majus elsejei felvonulasokon egyre nehezebb transzparenseket cipeltiink, egyre tobb tires jelszot kellett kiabalnunk a tribunok elott, s egyre tobben szoktiink meg idd elott a sorbol, vallalva az osztalyfdnoki megrovast. Evente tobb civilvedelmi kikepzesben is reszesultiink. Megtanitottak veliink, hogy mi a teendo atomtamadas, vegyi fegyvertamadas, bombazas eseten. A gazalarc felhuzasa, lehuzasa, fertotlenitese, elrakasa gyakorlatrol gyakorlatra rutinosabban ment. Gumiszagu gazalarcokba lettek belefojtva lampionos almaink. A jarasi SZISZ-gyuleseken vald reszvetelre mar a masodikosokat is nehezen lehetett rabeszelni, a sulibol vald kimaradas es a dupla sonkasszendvics sem bizonyult elegge motivalonak. Igy voltunk a kezdetben megfertozve, aztan megmergezve a proletardiktatura idealjaval. Jankonak is hasonlo emlekei voltak, amolyan univerzalis sablonok, melyek eleve sziileteskor lettek beultetve a csecsemok agyaba. S ezek a semak, ezek a gondolkodasmintak aztan erejiiket vesztve hullottak szet, helyet engedve a hianyerzetnek es az elegedetlensegnek. Mintha hirtelen mely alombol ebredtiink volna, hogy valami hianyzik az eletiinkbol. Mi is pontosan? Azt mi sem tudtuk. Uj mitoszok, uj jelszavak, uj