Irodalmi Szemle, 2017

2017/9 - ARANY - Szászi Zoltán: Hogy akkor kétszer kétszáz… Arany és Tompa (esszé) / ARANY

betegsegeit gyorsitva a veg fele az utat egyenesitette a fajdalom. S micsoda jatekos a sors, ne fajjon masnak kevesbe, hat lasd, Arany is eltemette leanyat, Piroskat. Van-e annal oszintebb fajdalom, mikor a kolto gyermeket gyaszolo verset probal irni, de leteszi a tollat, s azt jegyzi fel a papirosra „Nagyonfaj! nem megy!”

Hogy ketszer szaz. Hogy mennyi hat ez az ido? Van-e egyaltalan? Megallithato lenne verssel? Merhetd-e a suly, a hatas? Hogy lenne ez a kanon is! Az tudja, attol lehet allitolag tudni, kinek mekkora sulya van. Mar a hatas, az merhetetlen. Radnoti Miklos eroltetett menetere tarsul Arany valogatott verseit vitte. Ez bizonyos. Tudok, ismerek olyat, aki sajat temetesere Tompa-vers elmondasat utalta utolso kereskent, idegenbe szakadt gyermekenek iizenve igy. Hogy akkor legyen otthona a madarnak, s fianak. S el is hangzott:

„A bokorban itt az osi feszek,

Mely novelte konnyu szarnyatok;

Megpihenni most is abba tertek,

Bar a fellegek kozt jarjatok!

S most, hogy a szel osszevissza tepte:

Ugy tennetek, mint az emberek?

Itt hagynatok, idegent cserelve...?- Fiaim, csak enekeljetek!”

Kova es acel. Tiizet egymasban csihold poetak, Arany es Tompa! Hogy ketszer ketszaz. Ha egymasban langot tudtatok, tan a kesei utodokban is felszithato szikraval gyujtani kellene! Megy az! Tudjatok ti azt! Meghodolni sem kiralynak, se csaszarnak, se penznek, se talmi csillogasnak nem! Megse szabad, hogy diadalmas legyen a mulas! Se felettetek, se rajtunk! Maiakon! Friss olvasot! Sokat! Mar nem bugris a nep! Mar nem! Remelem!