Irodalmi Szemle, 2017

2017/7-8 - Bödecs László: Időjárás-jelentés. Oravecz Imre Távozó fa című kötetéről (kritika)

BODECS LASZLO

I D 0 J AR AS - J E L E N T E S

ORAVECZ IMRE TAVOZO FA CIMU KOTETEROL

„A koltok dregkori munkassagat // Ratal kritikusok ertekelik” (29.)

„Tevebol, radiobol, ujsagbol // mar csak az idojaras-jelentes erdekel” (15.) - olvashatjuk Oravecz Imre 2015-ds kotetenek Tajekozodds cimu verseben. A Tavozofaban megkonstrualddo, a kotet mas kijelenteseiben nyiltan koltokent, irokent bemutatott lirai en ars poetikus kijelentese ez, mely programszeruen meghatarozza a konyv nagy reszeben fellelheto versek kepanyagat, eros gesztusertekevel jellemzi megszdlalasmodjat is. „ha tudni akarom, // hogy jelen van-e meg a Gonosz a vilagban, // csak embertarsaim arcara nezek.” - szol a kotetre egyebkent jellemzd formaju, rovid vers masodik fele. Ebben a rovidkeben tulajdonkeppen egyertelmu kijelentesek formajaban ott van minden, amit ez a konyv sok verseben tovabb- es tovabb ragoz, a tovabbiakban is fellelheto verstipusok seregszemleje is lezajlik e pontig, innentol halmozast tapasztalunk, kis, szinte egyhelyben tett lepeseket. Megsem mondhatnank, hogy a felvonultatott, lenyegeben mozdulatlansagot tiikrozo versanyag (vegiil) unalmas lenne, hogy a mikromegfigyelesek, az ujra es ujra kimondott halalkozelseg (-felelem, -vagy), az emberek iranti vissza-visszaterd rezignalt hangon megszolaltatott csalddottsag ne arnyalnak, ne tennenek sokszor ujat az egeszhez (azert sajnos szamos kivetellel) - epp abban rejlik e konyv kifejezd erejenek java, hogy a kolto mar az elejen sulyos, visszavonhatatlan kijelenteseket tesz, es reflektaltan ujra- es ujra ezekhez tud csak visszajutni („mar mindenrol ugyanaz jut az eszembe.” [73.]), Igy vonja bele olvasojat a megjelenitett oregsegbe, oregseg-erzetbe.

Oravecz Imre kotete sulyos szamvetes, a kozelgo halal nyomasa, lehetseges formai, az addig eltoltendo napok egyformasaga, a magany es a mult erosen