Irodalmi Szemle, 2017

2017/7-8 - Száz Pál: A bűnök meséje. A bűbánot. A szőllő könnyei; A bűnök meséje. A üldözís. A füvek ëvangéljoma (Phytoanekdota)

is ma evettik, a Kramarit, talan azt vettik e leghamarabb, meg aztan ahugyan megyiink be vagy megyunk ki akkor, Pozsomba, jobbkez fele, hazafele, ott is sokaig szollok votak, nagyon be van ipuve,

aztan Oregapad ement a elektrodho, es aztan onnan is ment nyugdijba, nem valtoztatta a helit, akkor ma aztan nekifogtak ipitkeznyi, hetfotu pintekig, aztan ma pinteken gyiitt haza, szombaton meg vasarnop meg dogozott a hazzo, olyan eras vot, mindig monta, csak a fint ko akarnyi, vegye peldat a szdlloru, az a iginytelen fodbe is megterem, ha blig napfint kap, s ha gondoskodva van riila, meg is terem,

de ugy orutiink, hogy annyi pizt kaptunk, mind izetik ott a, heles vot az a emberke, aki oda jart, mer aszongya Oregapadnok, hugyan tud maga ennyit dogoznyi, harmunk nem dogozik annyit, mind maga, aszongya, hogy, de tunnad, azer ko sokat dogoznyi, mer mink igy gyiittiink haza e, soha se nemszabad busunyi, hat bun a biibanot, monta mindig Oregapad, mer a drdmot az embertu nem veheti e senki, csak o maga, hit, reminy, szeretet, hat nem tulzok, hogy harom kufer, meg talan eggy szekriny, valami csak ilyen, csekilysigge gytittiink, hat azelott ruha se vot annyi, eggy nyalabbo beleraktak, lett osszeiitve kufer, vagy amikbe mentiink e, azokba is lehetett csomagonyi, ugyhogy nekifogtunk, es dogoztunk es dogoztunk mindig,

csak a hajnali vonatta, mas vonatta nem is jartunk, olyankor, amikor nagyon esett, akkor azer hazagyiittiink hetkozbe, hetijegy vot, hajnaliva mentiink hetfonn is, es szombaton a este kilencesse gyiittimk haza, ha maskipp azt nem lehetett, de akkor meg addig nem ipitkeztek, ja, meg akkor csinatuk a kerittishe a drotbii, megvettiik a drotot a kerittishe, azt csinatunk telen, meg aztan a cserepet is ok csinatak, otthon, a fustdldbe kiigettik, ugyhogy ilyesmike, addig amig nem lehetett munkabo mennyi, addig is dogoznyi,

bizony, a szollo vot a eggyetlen szerencsenk, de mondom, azok ma vig napok votak, de ott, ahova telepitve lettunk, csak reminsigunk vot, mer Oreganyad is mindig reminkedett, hogy Oregapad csak nem veszett ott a fronton, nigyiink neve szerepot a fehir levelen, a Oreganyame, Oregapame, a enyim, meg Oreganyade, nigyen mentiink, negyvenhet augusztusba, a masik mama otthon maradt Maradon, igy mentiink e, no de hugyan gyiittimk mink haza, de hugyan,

eztan etet negyvenhettii, hazagyiitt Oregapad a foksagbii, harom esztendejire, akkor kozbe meghat Oregapam, az ma nyocvanegy eves vot, az ott van, negyvenkilencbe, ott