Irodalmi Szemle, 2017
2017/6 - TRANSZKULTURALIZMUS - Major Ágnes: Drog, szavak, satöbbi. Makai Máté Koriolán dala című kötetéről (kritika)
MAJOR AGNES DROG, SZAVAK, SATOBBI MAKAI MATE KORIOLAN DALA CIMU KOTETEROL Makai Mate elso novellaskotetenek fulszdvege megjeloli a kotet irasainak tematizalo, szovegszervezd elemeit: ilyenek a drogok, a rockzene, az esztetika, valamint Philip K. Dick es Burroughs hatasa. Valdban, szamos zenei utalassal talalkozhatunk az olvasas soran, ahogyan a sci-fi- es cyberpunk-szovegvilag megjelenese, a technologia es a pszichedelikus elmenyek is tetten erhetok a kotet darabjaiban. Bar a popkultura hatasa egyertelmuen kimutathato a novellakban, hiba lenne azt gondolnunk, hogy konnyen fogyaszthato szovegekrdl van szo, s az izgalmas, mar-mar filmszeru jelenetek es a tobb ponton visszaterd elmelkedeseknek, (muveszet jfilozdfiai fejtegeteseknek a tortenetekbe emelese kiilonleges es sajatos elegyet alkot a Koriolan da/dban. A fel-felbukkand tematikus egyezesek az egysegesseg erzetet kelthetik az egyebkent egymashoz meglehetosen lazan kapcsolodd irasok kozott, ismetlddo elem peldaul valamilyen tudatmodositd szer hasznalata, mely nehol kokain vagy extasy, nehol pedig maga a szoveg, vagyis az olvasas es az iras. Izgalmas, ahogyan a szavak fogyasztasa es hasznalata egyfajta drogga alakitja az olvasas es az iras aktusat, kozpontjaban a kerdessel, hogy mikeppen valhat az irodalom, a muveszet egyszerre karos, romba donto, pusztito es addiktiv entitassa. Az irassal kialakult fuggosegi viszony a Bolondok urhajoja cimu novellaban fogalmazodik meg: „a sajatos logikaju szenvedelyeknek hodolok koziil az frok a legveszelyesebbek, az iras az emberi fuggosegek egyik legsulyosabb fajtaja, mely ujabb fuggosegekre ingerel, es kegyetleniil megbontja a tudatot”. (132.) Az eromu jovobeli szovegtereben pedig az olvasas a csucstechnoldgia altali meghatarozottsaga kerul kozeppontba, elgondolkodtatva az olvasot a muveszet es a technologia kapcsolatardl. Visszaterd jelenseg a szereplok identitasvalsaga is: a novellak szereploi sok esetben nem talaljak a helyiiket, valamifele furcsa idegenseg veszi oket koriil, s a prozaszovegekben megalkotott elbeszeloi struktura is mindinkabb a hdsok rezignaltsagat, meg nem ertettseget erositi meg. A szereplok sokszor utkeresok, de nem ritkan kiiiresedett, megtort emberek, akik megoldast sem maguktol, sem masoktol nem varnak, szavaikon pedig minduntalan atilt a remenyvesztettseg tapasztalata: „Elveszitettem a valaszadas lehetoseget, semminek semmi ertelme. Es azt hiszem a kereses vagyat is elveszitettem.” (32.)
