Irodalmi Szemle, 2017

2017/6 - TRANSZKULTURALIZMUS - Svetlana Žuchová: Yesim (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / TRANSZKULTURALIZMUS

jelentesiik. Mint amikor keresztrejtvenyt fejtunk. Mindig figyelni kell a ketertelmusegekre. De ez nem jelentene semmi egyebet. Csak azt, amit mondok. Jo lenne, ha valakinek lenne potkulcsa a lakasomhoz. Adhatnek-e neki egyet. Vagy jojjon el megontozni a viragaimat. Ha majd par napra elutazom. Csak par naprol lenne szo. Mert koncertezni megyek. Hosszabb iddre ugysem utazom el sosem. Hiszen ezzel o is tisztaban van. De ha par napra el kene utaznom valahova, eljohetne meglocsolni a viragaimat. Masok is igy csinaljak. Odaadjak valakinek a lakaskulcsot, hogy mig ok nyaralnak, az illeto jarjon el neha megontozni a viragokat. Es kiiiriteni a postaladat. Nehogy a betordknek feltunjon a teli postalada. Hogy a lakastulajdonosok valoszinuleg nyaralnak. Az emberek ezt altalaban igy csinaljak. Kulcsot adnak valakinek, hogy szedje ki a postat. Ha par napig nincsenek idehaza. Nines ebben semmi furcsa. Semmi kiildnos. Ha Maxtol megkerdeznem, adhatok-e neki lakaskulcsot.

De most meg otthon hagyom. Csak az egyiket viszem magammal. Azt, amelyikkel eloszor bezarom a lakasajtot. Kicsit iinnepelyesen, mint amikor pezsgovel koccintunk. Mint a sziilinapi iinnepsegen az etkeszlet. Eloszor. Most. Mert ma mar nem pakolok ki semmit. Agynemu nelkiili takaron alszom. Most mar nem keresem meg az agynemut. Ki tudja, melyik dobozban lehet. Turkaljak a holmijaim kbzott, mint a hajlektalan. Kimegyek a haz ele a foutra. A kutastol cigarettat kerek. Es gyufat. Ki tudja, mit gondol. Hogy autoval erkeztem, es meg hosszu ejszakai vezetes all elottem. Ra akarok gyujtani, nehogy elalmosodjam. Mert meg hosszu ut var ram. Vagy talan itt lakom a kozelben es vendegeim vannak. Elfbgyott a cigim. De valaki ra szeretne gyujtani. Az egyik vendeg. Ezert kiszaladtam a benzinkutra. Talan ez jut eszebe. A kutasnak, amikor atnyujtja a cigarettasdobozt. Mig elveszem a visszajarot, es kozben iigyelek arra, nehogy kirantsam a kulcsot a zsebembol. Az nagy csapas lenne. Varatlan egszakadas-foldindulas. Mint a tel vegi arviz, amikor a hegyekben olvadni kezd a ho. Rdgton az elso este elvesziteni a kulcsokat. Amikor meg nem adtam senkinek sem potkulcsot. Fel kellene hivnom a zarszervizt. A haz elott varakoznek. Aluldltdzotten, mint a gyufaaruslany. Bar meg csak nyaruto van. Ki tudja, vajon Max kinek adott potkulcsot. Minden bizonnyal o is adott valakinek lakaskulcsot. Ha veletleniil kizarna magat. Ez barkivel megeshet. Biztosan erre is gondolt. Neki is ket lakaskulcsa van. O is kapta valamikor valakitol. Ahogy vandorkupat a gyoztes. Valakiktol, akik korabban ott laktak. Biztosan ket kulcsot kapott. Ez igy szokas. Az emberek ezt igy csinaljak. Potkulcsot adnak valakinek. Biztosan o is gondolt erre. Es adott kulcsot valakinek.

Nekem nem. Talan a szomszednak. Mert ez igy elonyosebb. Akkor eleg becsengetni a szomszedos ajtdn. Nem kell menni sehova. Nem kell a bejarat elott fagyoskodni. Igy Max-