Irodalmi Szemle, 2017
2017/6 - TRANSZKULTURALIZMUS - Svetlana Žuchová: Yesim (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / TRANSZKULTURALIZMUS
vosek. Eloszor zarom be az uj lakas ajtajat, es kimegyek az utcara. Par meter megtetele utan a foutcan talalom magam. Itt van a buszmegallo es a keresztezodesben a benzinkut. Ezekkel a gondolatokkal probalom meg eluzni a szomorusagot. Arra gondolok, egy ev mulva ezek lesznek a legszebb emlekeim. Vagy ket, esetleg tiz ev mulva. Amikor ismet bemegyek a zoldsegeshez kartondobozokert. Az emlekek, ahogy kimentem cigiert a benzinkutra. A benzinkutra, ahova egyebkent nem mentem volna. Amirol maskiilonben nem is tudtam volna. A kiilvarosi benzinkutra, ahol megallnak az idegenek, es megkerdezik, hogyan jutnak be a varoskozpontba. Ahol hamarosan otthon erzem magam. Mert estenkent oda jarok majd cigarettaert. Olyan rituale ez, mint a kutyasetaltatas. Mint a keddenkenti fitnesz. A kutas megismer, es mar nyujtja is a cigarettasdobozt. Amelyrol a mellekutcaban letepem az atlatszo vedofoliat, es ragyujtok az elsore. Este, amikor a kornyezo hazak ablakai mar vilagitanak. Mint karacsonykor. Mint a szines karacsonyi kepeken. Meleg sarga ablakok a baratsagtalan, hideg ejszakaban. Igy fogok ra emlekezni. Talan mar egy ev mulva. Most jut eszembe. Amikor eloszor jarok arra. Amikor meg figyelek, nehogy eltevedjek. Hol fordultam jobbra, hoi balra. Egy doboz cigarettaval az idegen kiilvarosban. De nem tudtam magam becsapni. A magany kdhogdrohamkent tor ram. Amikor az orvos azt kerdezi, mikor kohog legtobbet. Mert keresi az osszefuggeseket. Fustos helyisegekben, vagy inkabb akkor, amikor a nyarfak viragoznak. Meszporos epitesi teriileteken, vagy amikor az dblitot onti a mosogepbe. Hogy segithessen. Ha rajon, hogy a kohoges a viragporral fiigg ossze, azt javasolja, aprilisban inkabb ne menjen az erdobe. Ha aprilisban elkeriili a reteket, a kohoges is megszunik. Es ha nem tudjatok, mit mondjatok. Mert a kohoges ugy jon, mint a metroban a jegyellenor. Ha mindenkit figyelmesen vegigmertek. Ahogy a zsuri ertekel, mindenkit, aki beszall a szerelvenybe. Amikor azt figyelitek, nem log-e ki a polo alol az igazolvany. A muanyag boritasu kartyalap, amilyent az ellendrok a nyakukban hordanak. Amit a polojuk ala rejtenek, hogy a feketen utazdk ne vegyek eszre. Ugy vizslatjatok a felszallokat. Aztan a szerelveny ajtajai bezarodnak, es valaki ellenorzi a jegyeket. Valaki, akirol elozoleg nem is felteteleztetek volna. A sotet boru asszony a bevasarloszatyrabol huzza eld az igazolvanyt. Ekkor kezdodik a kdhogdroham. Mint az elorelathatatlan magany. Mert most mar megvan mindenem. Kulcsom van egy kiilvarosi lakashoz. A lindleumon par kartondobozban hever az osszecsomagolt holmim. Egy csomo munka var ram. Egesz napos kipakolas. A konyhaban a mosogatot es a kadat is kitakaritom, hogy eltunjon az idegen kosz. Gumikesztyuben, hogy megovjam a kezem. Mielott belekezdenek, meg pihenek egy kicsit. Ma este nem dolgozom, tires agyba fekszem, agynemiit se huzok. Majd holnap, ha a dobozok valamelyikebol eloszedem az agynemiit. Mert most arra sem emlekszem, melyikbe raktam. Es ma este mar
