Irodalmi Szemle, 2017

2017/6 - TRANSZKULTURALIZMUS - Irena Brežná: Hálátlan idegen (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / TRANSZKULTURALIZMUS

nek lenni hozza. De minden elarult, amitol ember az ember. Anyam nem mutatott be szaz herceget, nem kerdezte, kit valasztok es ferjhez szeretnek-e menni egyaltalan.

Csak e relyesen kijelentette:

- Itt nines elnyomas.

Az orszagom jelentette a jatekos anyamehet, a mosolygds baratnoket, a termeszetes osszetartozas elmenyet, a meleg fuvallatot, amely elrepitett. Kopoltyum volt, es egyszeriben partra vetettek, hallottam, hogy nd a tiiddm, es fajdalmat okozott minden egyes lelegzetvetel. A batyam tovabbra is vert, mintha nem humanus tarsadalomban elnenk. Elkdltoztem.

A vilag szetesett az en vilagomra es az idegen orszagera. A ferjemnek neveztem. Amikor a ferjemre neztem, azt is lattam, amit o nem lat. Nem volt hold alaku area, az o area olyan volt, mint a buzaszem, hosszukas es kemeny. Sosem pihent meg rajta a tekintetem, mert allandoan csirazott, uj hajtast novesztett, megerett a kovetkezo, az azt kovetkezo es az az utani aratasra. Hogyan aludt? Szivesen a kezembe vettem es megsimogattam volna, de feltem. Aferjem szavait azonnal tettek kovettek. Ha kdrvonalazodott benne egy gondolat, nem engedte csapongani, nem volt holegballon, amelyet tetleniil bamulhatunk, azonnal megragadta, lehuzta a foldre es tervezni kezdett. Megtervezte az idot, a helyszint, a menetet, es kikuszdbolt minden veletlen esemenyt vele kapcsolatban. Azt gondoltam, ha otthon akarom itt erezni magam, a ferjemre ugy kell tekintenem, mint a honfitarsaimra, akik inkabb torteneteket meseltek es almodoztak ahelyett, hogy cselekedtek volna. Ez a feladat megingathatatlan hegycsucskent magasodott folem, melyek szep idoben elobukkantak a tavolban.

Valyi Horvath Erika forditasa