Irodalmi Szemle, 2017

2017/6 - TRANSZKULTURALIZMUS - Magdalena Roguska: A migráció mint transzkulturális tapasztalat lengyel és magyar származású, transznyelvű írónők prózájában - Eva Hoffman: Lost in translation, Terézia Mora: Nap mint nap (tanulmány) / TRANSZKULTURALIZMUS

nyujton. A laba eziist ragasztoszalaggal van becsavarva, feje kore egy fekete kabatot te­­kertek. Korhazba szallitjak, ahol mesterseges komaban tartjak, amig ki nem deritik, hogy „mi van az agyaval”.33 Ettol a pillanattol kezdve lassan megismerjuk a foszerepld eletenek a tortenetet. Az esemenyeknek a bemutatasa azonban nem szokvanyos modon zajlik, mivel a cselekmeny teljes dekomponalasaval van dolgunk: a tobbszalu tortenet nem kronoldgiai sorrendben fut, es szamos visszatekintes talalhato benne. A narracio tobbsegeben egyes szam har­­madik szemelyu, bar ez nem az egyetlen elbeszelotechnika, amelyet hasznal az irono. A regenyben olyan reszletek talalhatok, amelyekben egy igazi „narrativ hibriddel” van dolgunk. Ennek kovetkezteben a szoveg tobbszintu es tobbhangu, sot neha olyan benyo­­mast kelt, mintha kaotikus, rendetlen es rendezetlen lenne. Az eleg gyakran megjeleno parbeszedek nemely esetben be vannak epitve a szovegbe, maskor viszont el vannak tole valasztva, de latszolag a legkisebb kovetkezetesseg nelkiil: „Mit kepzelt (Abel). Beszelgetest kezdemenyezni, egy valahol folszedett bolondokhazas viccel jopofaskodni, aztan meg azt is: Hogy hivnak? Nyilvan nem kepzelt semmit. Csak mostanaban sokat beszelgetett gyerekekkel, es jol mukddott. Barmit kerdezhetek, csak oroszul kell tennem, mondta Omar bizalmasan a nagypapa­­janak. Barmit, tenyleg? Barmit, ami eszembe jut. Es valaszol is? Amennyire meg tudom itelni... Hm, mondta Alegria. (Mi tagadas, kicsit feltekeny vagyok.) De ez itt, mire volt jo? Eleinte megmagyarazhatatlan modon szinte otthonosak a ka­­romkodasok, brutalis jatekok. Kesobb jonnek a kellemetlen kovetkezmenyek, hazaig ko­­vetik az embert, anyadpicsajat firkalnak a hentesiizlet ablakara. Annyira normalisnak nez ki, mondta Mercedes evekkel kesobb, ezert eltart egy darabig, mire eszreveszi az ember, hogy valojaban magneskent vonz magahoz mindent, ami kiilonos, nevetseges vagy szo­­moru. Ha a sorsod egyszer kizokken a kerekvagasbol, rajtad a jel, mondta Kinga. O csak mosolygott, mint aki hitetlenkedik. Ezuttal o maga volt az, aki eszrevette, ahogy elindult fele valami, es probal kiterni az utjabol.”34 3 3 Uo., 10. 3 4 Uo., 222-223.

Next

/
Thumbnails
Contents