Irodalmi Szemle, 2017
2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca)
SZASZI ZOLTAN FEL-VIDEKI LEVELEK Foldturok gyongye, legemberebb Hermanom! Megbolondult az a jo idd, panaszolom neked, hogy ujabban, akirobbant majus miatt mindig nappal, ugy szakad a viz rolam, hogy sofoltos marad az ingem. De ejjel meg mindig vacogok, teli takarom vettem eld ujra. Aztan meg, tudod, mi bajom meg? Az a millio virag meg cserje es bokor annyi pollent dob a legbe, hogy alkalmasint csak fuldoklok, ha kimereszkedem a szabadba. Ha meg nem mereszkedem, elhervadok. Agyban parnak kozt. Fene egye meg! Korral jon minden kor. Korral egyre nehezebb a kor! Mit is akartam? Hogy igen, bizony, a foldturas miatt kesett a leveled, de ismerlek mar, tudom, ilyenkor nem lehet veled birni, ilyenkor, mint a mesebeli Kisvakondnak, neked is a kezedhez nd a kerti szerszam. Aztan csak asol, gereblyezel, kultivatorozol, dugvanyozol, gyomlalsz, agyasok vonalat huzod meg szormadzaggal, akacfa karocskakkal jelolve azok hatarait. Mert egy bizonyossag van szerinted, es az nem mas, mint az iiltetes, kikeles, gondozas, betakaritas bizonyossaga. Pedig hanyszor is elmondtad, az idd a gazda? Ugye mondtam, lesz meg fagy? Szervac, Pongrac, Bonifac ez a harom majusi gazember minden munkadat kenterbe veri. Ha ugy gondolja az idd. Igazam lett. Sajnalom. Am nem errol akartam irni. Hanem arrol a mi bolondos, boldog kamaszkorunkrol, ami olyan messze szallt, mint a fust. S olyan kesernyes szaga is volt, mint a tavaszi gyomegeteskor az orrunk ala csapo fiistnek az alvegen. Ahol a strand fele vezeto foldut es gat talalkozasanal egy venseges fuzfa volt talalkahelyunk, orposztunk, ahonnan bargyun es vagyakozva bamultuk a lanyokat, akik lesetaltak a strand fele, s a novestol fajo csontjainkrol, serkeno szorzetekrol meg egyeb hajnali, korabban nem tapasztalt, takaro-emelgetd jelensegekrol beszelgettiink bizalmasan. Te Herman, ha most nagy hirtelen megkerdeznelek, igy majusnak, a szerelem honapjanak alkalmabol, hogy emlekszel-e te arra, ki volt a legszebb lany nyolcadikos korunkban, ugyan mit valaszolnal? Igen kivancsi vagyok, mert magamnak is feltettem a kerdest, s bizony, nemhogy nev, de meg arc se nagyon ugrott be. Ami szomoru, es azt bizonyitja szamomra, az idd gonosz, mert a legszebbet, az emlekeket is ellopja, elkoptatja, megfakitja. Hanem hallod, ugy gondolom, ilyenkor kell elovenni a sok eve elsiillyesztett gyerekkori fenykepalbumot - mar persze, ha megmaradt, mert ugye nalam csak toredekei lelhetok fel, a sok vandorlas, kdltdzes, folyamatos otthontalansag es meg folyamatosabb uton leves miatt annyi mindenem, s
