Irodalmi Szemle, 2017
2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Bakos Gábor: Megtestesült szociográfia - A szociografikus film testtapasztalata (tanulmány) / SZOCIO BÓNUSZ
furdik magyar es roma. Oromtelien es felszabadultan vagdossak a felheviilt, felmeztelen testu fiilk egymast a feher - tejszinu - patak vizebe. A vedtelenseg es az artatlansag, az „ok is ugyanolyan emberek, mint mi” gondolatat sugalljak azok a felvetelek, amikor a roma csalad tagjainak testreszein ragad meg a torteneseket „erintheto testkozelsegbol” lekoveto kamera megfigyeld tekintete: egy mindennapi rutinutjara indulo kamasz lany barna laban, egy mosdo- vagy patakviztol csillogo gyermekhaton. A testi viselkedes szocialis kifejezesei mellett letfontossaguak a film fenomenologikus „felbontasu” passzazs-jelenetei. Gyakran latjuk olyan esemenytelen, atkoto jelenetben a szereploket, amikor a hazukhoz vezetd erdei vagy erdoszeli utak valamelyiken setalnak. Buszon iilve a szaguldo erdo elmosodott nyulvanyat figyelik. Seta kozben, vagy amikor a peremvidek hazai kozott jarnak, es feszult figyelmi allapotban vannak. A „megfigyelt tudatu test” belso idejet kiilso fenomenologiai modon letapogato, a testi tapasztalast eloterbe helyezo kepsorok nemcsak a szereplok viselkedesen keresztiil rekonstrualjak a rettegesben elo es tartott ember letezesi elmenyet, hanem vizualisan is erzekeltetik. Hiaba van egy planban az alak es kornyezete, a szereplok vagy kitakarjak a taj tavoli latvanyat, vagy a rovid fokusztavolsag miatt csak azt a terszeletet lajuk tisztan, ami az alakot kozvetleniil korbeveszi, a kozepso vagy tavoli, homalyosan lattatott tersikok belsejebe szinte alig latunk bele. A spontan kepkivagatok dekomponaltsagabdl adodo kitakarasok; a „megtagadott”, belathatatlan, megis megmutatott, „elmosddott” terelmeny megteremtese; a lathatatlan (meg)figyelo kiszamithatatlan jelenletu hiany-alakjanak allando sejtetese es kiszamithatatlan jelenletenek fenntartasa; az emberi figyelem es tekintet-tudat mukodesenek intencionalis fesziiltseg-jatekat dokumentalja. A masik fontos formaelv a kezben tartott antropomorfizalt kamera aktiv dramaturgiai szerepkore. A kamera kepe szinte vegig izgagan mozog, vagy labon koveti a szereploket, vagy elhagyja a szereplot, es a konkret valosag nyomakent dekodolhato emberi kornyezet vagy taj egy-egy reszletet emeli ki s helyezi fenyegeto pozicidba. A sokfunkcios kamera-jelenlet folyamatosan valtozik, mikozben felvallalja a valsagba keriilt tarsadalom holdudvarat bejaro peremvidek szocialis eletkoriilmenyeinek mikro-szituacios esemenytelen rogziteset; a szubjektiv thriller-dramaturgia kovetkezteben pedig megfigyeld es megfigyelt tudat kozvetlen erzeki-testi elmenykozeli valosagtapasztalasat is tovabbitja.
