Irodalmi Szemle, 2017
2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Bakos Gábor: Megtestesült szociográfia - A szociografikus film testtapasztalata (tanulmány) / SZOCIO BÓNUSZ
megnyilvanulasok, reflexek16 is bemutatasra es rogzitesre keriilnek. A kamera jelenleteben lezajlo trivialis „elmenykozeli” szituaciok, es az altaluk kivaltott testi vagy erzelmi reakciok megragadasaban fontossa valik az „ertektudat hianyatol17 ” ontudatlanul szenvedo, egy adott tarsadalmi reteget kepviselo hetkoznapi ember testi-erzeki tapasztalatainak antropologiai lejegyzese. Az antropologiai valosag rogzitesebdl ismert „reszt vevo megfigyelest” (Gazdag Gyula) vegzo, tobbfunkcios kameramunka „aktivan” vesz reszt a „szocialis terepen”: „A dokumentarista modszer lehetosege ugyanis nem a tortenet dramaisagaban rejlik (ez a fikcio felsegteriilete), hanem azokban az emberi megnyilvanulasokban, amelyek a dramaturgiai helyzeteket, szituaciokat, „allapotokat” kitoltik. Mondhatni, azert van sziikseg az »allapotszeruseg szituacioira«, hogy a gesztusok megszulethessenek.”18 16 „...a filmek szereploi „dntudatlanok” explicit modon csak ritkan kepviselnek erteket, mert ha kepviselnek, akkor rogton dramaiva alakitanak az epikus torteneteket, ehhez pedig sziikseg volna szilard ertekbazisra, ami a filmekbdl hianyzik ( pl. Jutalomutazas).” Kovacs, i. m., 234. 1 7 Vo. Kovacs, i. m„ 235. 1 8 Gelencser, A Titanic zenekara, 251. A tarsadalmilag szubjektiv keprogzitessel dolgozo dokumentarista szociofilm stilizacios keplete abbol all, ahogyan fikcios narrativ szerkesztesi elwel oldja meg a publicisztikai temabol kiemelt, objektiv tenyvilag kritikai abrazolasat. A tarsadalmilag jellemzo es motivalt szituaciok szubjektiv szemelyesseget az adja, ahogyan a jelen levo kamera megragadja a szereplokben vegbemeno, lappango, valosagos, ontudatlan, termeszetes-reflexiv, testi-erzeki, es psziches megnyilvanulasokat. Vagyis az egyik fo cel: a mindennapi empirizmus erzeki tapasztalatszerzesenek dokumentalasa; az egyen „dramaiatlan” mindennapisaganak „antropologiai tettenerese”. Mufajisaga koztes, atmeneti jellegu: a „dramai es a „poetikus” dokumentumfilmek kozott mozog. Dramaturgiai kihivasa, hogy a valosagot ugy kell bemutatnia, hogy az tulzasmentesen, dramaiatlanul, trivialisan „szimptomatikus” legyen. Az individualis eletrezdiilesek es a szemelyek kozotti magankonfliktusok mogott meghuzodd, tarsadalmi jellegu, gatlo vagy segito erdkre probal ravilagitani, vagyis arra kerdez ra, hogy az egyenit mennyire lehet tarsadalmasitani, ugy, hogy az megis a szemelyes lettapasztalat eletkeretein beliil maradjon. A konfliktuskezeles szempontjabol ketfajta megoldassal talalkozhatunk: 1. A modelltortenet egy tarsadalmilag tipikus konfliktust vagy hetkoznapi problemat jar korul, amit tarsadalmilag hiteles naturszereplok jatszanak el, de itt is a szereploknek az adott tarsadalmi statuszban tapasztalhato viselkedese a lenyeges. Nem az a fontos, hogy a helyzet vegiil megoldodik-e, hanem a tarsadalmi helyzet „konstrukciojanak” a leirasa, es a tipizalt mozgasformak, erzelmi reakciok tettenerese a meghatarozo. 2. A tortenet csak iiriigy, inkabb az allapotszeruseg bemutatasa a hangsulyos. Sorsok, gesztusok telitodnek jelentessel: a konfliktusmentes eletszituacioba hozott szereplok a kamera elott elik a sajat tarsadalmi, illetve maganeletiiket, majd az ebbol kibontakozo szemelyisegrajzok adjak ki egy korszak, egy reteg valsaganak antropologiajat. A film arra kerdez ra, hogy a tagolatlan, de valtozo esemenyeket felvonultato eletbol hogyan lehet kiragadni egy tarsadalmilag is jellemzo eletelmenyt. (Az Iszka utazasa egy tarsadalmilag elfeledett perem-arc dokumentuma, ahol a spontan, inkoherens, epizodikus eletfolyamban az egymast valto emberi gesztusok es affektiv megnyilvanulasok a fontosak.)
