Irodalmi Szemle, 2017

2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Deczki Sarolta: A szűkösség terei - Rövid szociotörténeti vázlat (tanulmány) / SZOCIO BÓNUSZ

is kiserletet tesznek ra, hogy a kortars proza fejlemenyei kozott helyezzek el, ertelmezzek a regenyt. Nagy Boglarka meglatasait erdemes hosszabban is idezni: „Az elmult evekben mind a kritika, mind az olvasokdzdnseg szamara fontossa valt jo nehany olyan kortars szepirodalmi mu, amelynek fokuszaban a tarsadalom kitaszitottjai/kiszoritottjai allnak. Ahogy a nyolcvanas-kilencvenes evekben nagy feltunest keltett Tar Sandornak a videki munkaskornyezetet megjelenitd prozaja, ugy csodalkozott ra az olvaso varosi ertelmiseg Borbely Szilard Nincstelenekjere vagy legutobb Szilasi Laszlo A harmadik hid cimu regenyere. A videk vigasztalan, csupasz valdsagara. Kiss Tibor Noenak - amint jo nehany vele kesziilt interjubol kideriil - vilagos szandeka volt megmutatni azoknak a vilag peremen eld telepieknek a nyomorusagat, akikrol kishirek sem sziiletnek, nemhogy filmek, akikbe az aluljarokban vagy bevasarlokozpontok parkoldiban sem botlik az ember.”20

Hasonld vonulatba illeszti a regenyt Balazs Imre Jozsef is, aki Bodor Adam regenyeiben, Krasznahorkai Laszlo Satantangdjaban, Tar Sandor torteneteiben latja az elozmenyeket, es osszefoglald neven periferia-prozanak nevezi oket.21

Tovabba egy nagyon fontos dologra is felhivja a figyelmet, arra tudniillik, hogy ezekben a tortenetekben a ter, a helyszin nagyon fontos szerepet kap, mintegy reprezentalja az esemenyeket.

Ez a ket utobbi kritika egyertelmuen azt jelzi, hogy valoban tendenciarol van szo az utobbi evtizedek irodalmaban, es ugy tunik, kortarsai vagyunk annak a folyamatnak, melynek soran kialakul a kortars „periferia-irodalom”. Ez a fajta irodalom azt a hagyomanyt folytatja, melyet a huszadik szazad elejen mar elkezdtek, s mely a hetvenes-nyolcvanas evekben is ramutatott a rendszer hazugsagaira es a katasztrofalis eletviszonyokra, majd napjainkban is talal alapanyagot. Azon tul, hogy ez egzisztencialisan korantsem megnyugtato erzes, irodalomtortenetileg mindenkeppen izgalmas folyamat, hiszen egy regi hagyomany ujraeledeset regisztralhatjuk, melyrol egy iddben mar azt hihettiik, hogy eltunt a tortenelem sullyesztojeben. Hogy ez nem igy tortent, az mindannyiunk tragediaja - es mindannyiunk felelossege.

2 0

Nagy Boglarka, Mintha nem is leteznenek, http://www.muut.

hu/?p=10656

2 1 Balazs Imre Jozsef, A periferidkperiferiai, http://www.muut.

hu/?p=10661