Irodalmi Szemle, 2017

2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - N. Tóth Anikó: Tragé (próza)

pedig segitettek nekik madzagra kotni a lufikat. Nehany ido elott felrobbant, de volt tartalek is boven. Negyed haromkor megerkezett a vezetoseg harom mercedeszen. A fofo is Belgi­­umbol, ot eddig senki sem latta. Rozsaszin ingben, feher hajahoz passzolo feher cso­­nadragban korat meghazudtolva kettesevel vette a szinpadra vezeto lepcsoket. Utana lendult Dia, sportos eleganciaval. Aztan Franszoa kovetkezett, ovatosan lepkedett, a teniszbalesete ota meg nem jott rendbe a terde. Sari maga ele engedte Zsiiliettet. Husz centis tusarkain sem volt nagy megprobaltatas feljutnia a szinpadra, allitolag modellkedett, ami latszott is minden mozdulatan. Az extravagans feher miniruhan attetszett a bugyi es a melltarto csipkemintaja, ezt a kozelebb allok es foleg ferfiak ahi­­tattal figyeltek. A nok inkabb az ekszereit csodaltak, a legtobbjenek persze fogalma sem volt, mekkora erteket cipel magan. Sari kivart, hogy Zsiiliett ringo csipovel za­­vartalanul vegigvonulhasson a szinpadon, mint egykor a kifuton, majd a fdfdhoz ha­­sonloan felszokkent a tobbiekhez. Tojashejszinii zakojaban, melyet egy feher csokreta diszitett, olyan volt, mint egy volegeny feher ruhas menyasszonya, Zsiiliett oldalan. Szelesen mosolyogtak mind, a fofo mufogsora csillogott a leginkabb. Termeszetesen Dia volt a ceremoniamester. Elobb franciaul, majd lendiiletbol magyarul beszelt. Egyszerre volt protokollaris es laza, ketsegteleniil jo ahumora, elobb mindig a vezetoseg nevetett, majd a magyar mondatok utan lentrol jott az ob­­losen hahotazo visszhang. A lenyeg az volt, hogy minden szep, minden jo, fokepp a felhotlen eg es a felhotlen siker, amit a ceg huszonot ev ota toretleniil produkal, mi­­csoda nagyszerii ember Sari, aki nemcsak hogy minden alkalmazottat nevrol ismer, hanem a rettento nehez magyar nyelven szolit meg mindenkit, micsoda kivalosag Franszoa, aki a nemzetkozi kapcsolatokban verhetetlen, de a legnagyszeriibb a ki­­mondhatatlan (es hozzavetolegesen olvashatatlan) nevii fofo, aki huszonot eve tele van ujabb es ujabb otletekkel, megvalositasra varo tervekkel, aki huszonot kokemeny evet aldozott az eletebol faradtsagot nem kimelve, hogy ennyi embernek jo legyen. Minden harmadik mondat utan tapsvihar tort ki (Dia hatekonyan villogtatta a sze­­met nehany beavatott tapsoncra), majd a dicseretdzon vegen a reszlegek egyenkent felengedtek a kek-feher lufikat. Osszesen ketszazotvenet. A fofo pedig iinnepelyesen ragyogo mumosollyal engedelyt adott az eszemiszomra.

Next

/
Thumbnails
Contents