Irodalmi Szemle, 2017
2017/4 - SZOCIO - Steinmacher Kornélia: Átmeneti állapot. Csörsz István Földtaposók című könyvéről (kritika) / SZOCIO
A tuleles tetje a folyamatos megfigyeles, megismeres, ismeretszerzes es ismeretatadas: az ostortenet gyermekei mind feltalalok voltak. Haraek peldaul azert nem halnak szomjan, mert a ferfi megfigyeli, ahogy a mamutok a kiilonds, rossznak tund szinu vizbol isznak, es kikovetkezteti, hogy az ezek szerint a melyben jo, es hogy ok egy bambusznad segitsegevel szinten ivovizhez jutnak. A megismeresbdl levont kovetkeztetesek azonban gyakran felrevezetik oket azert is, mert a veletlenszeru esemenyeket nem tudjak megkuldnboztetni az ok-okozati osszefuggesektol, tenyszerusegtol. A horda egyik tagja ugy gondolja egy eset kapcsan, hogy valakinek azert nem esik baja, mert folyamatosan vigyorog, erre o is elkezdi ezt alkalmazni, annak remenyeben, hogy az allando gesztikulalas ot is megovja minden bajtol. A szerzonek szinte teljesen le kell mondani a parbeszedrol, maradnak a tomondatok, a gesztikulacio, a mimika es a sajatos hangok, ami megneheziti a munkajat: ugyanakkor az iro megugorja a lecet, es nemcsak hogy megoldja a problemat, hanem fokozza is a hatast. Ez a parbeszed nelkiili beszedes iddutazo-tortenet egy modon megiscsak kizokkentheti olvasojat a szoveg varazsvilagabol: megpedig az ido megjelenitesenek kovetkezetlensege miatt. Vegig ervenyesiti minden teriileten az atmenetiseget: a dolgok folyamatos valtozasban leveset, homalyossagat, a sejtes es emlekezes jelentoseget a biztos tudas es meghatarozas elleneben. Igy pedig az ido mulasara, az ido erzekelesere valo kifejezesek kozott zavaroak az olyan pontos megjegyzesek, ami a belso gondolatvilaghoz vagy kijelentesekhez kotodnek: mint a holnap, vagy az, hogy valaki tizeves. Foleg, hogy a szerzo alkalmazza is a megfelelo alternativakat (negyszer annyi tavaszt elt meg, mint ahany ujja van, amikor ujra feljon a nap stb.). Ez azonban csak nehany ritka esetben fordul eld, es igazan eltorpiil a teremtett, eveken at felepitett vilag es a hozza kialakftott narracio egeszet tekintve. Csorsz Istvan egy alomszeru idoutazasra hiv minket, ahol megtapasztalhatova valik a megtapasztalhatatlan. A narracio soran gyonyoru tajkepek tarulnak fel elottunk: a termeszeti kornyezet vizioi harmoniaban allnak a regeny hoseinek belso tajaival. A szerzo az ismeretlent teszi ismerosse, es az ember legosibb vagyait es felelmeit, kezdetektol valo kotodeseit, kotottsegeit, kotelezettsegeit bolygatja meg, teszi a tortenet reszeve, es olyan atelessel, erzekletesen teszi mindezt, hogy szinte egyfajta hiteles beszamolokent elhetjiik meg az altala megteremtett vilagot. (Napkut, Budapest, 2016)
