Irodalmi Szemle, 2017
2017/4 - SZOCIO - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca) / SZOCIO
SZASZI ZOLTAN FEL-VIDEKI LEVELEK No, te Fridolin! Meg ne sertodj, tudom, persze, hogy tudom, mar most kesik a valaszlevelem legalabb ket hetet, de mit csinaljak, ha siirgosebb dolgom is lett annal, minthogy epekedesedet olvasgassam s arra maris valaszt irjak a napi dolog vegeztevel. Ne aggodj, ki nem dobtarn es eltettem azt a multkori leveledet, mert olyan sok okosat, szepet irtal benne nekem az unneprol! Bar inkabb tovabb maradhattal volna, mikor idesodort a jo vilag valosagos mivoltodban megunnepelni a megiinneplendot, de hat ismerlek, mindig hajt valami valamerre, soha meg nem melegszel egy helyen egy csepp ideig sem! En most, hogy tudjad azert kesek, mert jelenleg az nalam a jelszo: turni kell a foldet! Igen, azt a kis kertecsket, amirol olyan vaganyul azt mondtad, mikor itt setalgattal, olyan aprocska, hogy ha nagyobb cipod lenne, elhordanad sarkent! Jo, valoban, persze, igazan nem egy nagymeretu kert ez a mienk, am megis, mienk! Meg aztan erre is ervenyes lehet, amit a varaknal mondanak, hogy azoknal sem a fal vastagsaga a vederd, hanem a vedok bartorsaga! Az en kiskertemben pedig nem a vetes es iiltetes feliilete a mervado, hanem a hozam, ami abban a tenyernyi kertecskeben megterem! Majd meglatod, micsoda csodakra kepes egy apro kis csodakert. Mar sorolom is, hogy ha majd idesodor a szel, es kedved lesz kint, haromlabu konderlabon logatni azt a kormos, zomancozott edenyt, a lepercentett peremu kondert, s abban jdfele gulyast varazsolni, akkor mar nem kell majd semmiert sem a varosi boltba bemenned. Azaz pontositanek! Hagyma-, zoldseg-, krumplihianyod nem lehet majd, meg nehany fuszerrel is tudok neked szolgalni a kotyvasztashoz, ugymint rozmaring, kakukkfu, fokhagyma meg edes- es pirospaprika, de a gulyasnak legjavat add, abba belevalo husert el kell baktatnod a henteshez, mert allatot nem olok, arra is alkalmatlan vagyok! Ja, es ahogy ismerlek, szalonnaval inditod a jdfele bogracsos gulyast, hat akkor majd hozzal, kerlek! Mas nem igen kell! Szoval ott lesz kiskertemben minden egyeb meg, es igen szeretnem, hogy legyen ilyenem nekem, mert, ahogy anyam beszel mindig a kertjerol, valahogy ugy szeretnek en is gazdaja is, ura is lenni ennek a tenyernyi kis valaminek itt a haz mogott. Jo gazda, igazi foldturd. Ehhez se ertek, mint annyi minden mashoz se, igy peldaul a te finom rezgesu lelkedhez se konyitok, de tan a gyomot felismerem, ahogy a gonoszsagaid is fel szoktam ismerni, meg ha bubajos, csabos szavakba csomagolod is azokat! Kertnel meg amugy mindig az idojaras a gazda, te, a folddel bajlodo csak segit-
