Irodalmi Szemle, 2017

2017/4 - SZOCIO - Fekete Richárd: Etika és költészet. A rendszerváltás utáni magyar líráról (tanulmány) / SZOCIO

szerint csak a szocialisan erzekeny irodalom folytonos jelenletere klvan ravilagitani, mas celja nines. A konkret pelda olyan szerzotol szarmazik, aki a mai harmincas eveikben jard koltdk egy jelentos reszenek onmeghatarozasaban referenciapont, s aki az elemzett kolteszeti osszegzdkben is feltunik, am akinek eddigi eletmuverol alig sziiletett ertekezo munka. Peer Krisztian Belso Robinsonyanak A vizszintes var cimu verseben sajatos motivumhasznalat mukodik. Az aszfaltozokat a „titok” motivumanak segitsegevel mitizalja, sot, mar-mar romantizalja a beszelo („ Az o kezuk szep”), s kozben egy egyes szam harmadik szemelyben idealizalt szerelmet tulajdonit nekik. Az ujjak kbzotti fekete hartya, az uthoz hasonlatos repedt tenyer ugyanugy a burkolattal tortend osszeolvadasra fokuszalnak, mint a titokkent jelolt szerelemnek az utba tortend versvegi beepitese. A szocialis erzekenyseg tehat a vers targyat, s annak tevekenyseget technikailag osszemossa. A beszelo kiviil marad a vers szocialis teren, az aszfaltozok identitasanak materialis kibovitese ugyanakkor elkotelezettseget mutat, hiszen a lirai csoport mitizalt leirasa a kijelento mod higgadt, targyilagos, a szubjetum(ok) melymozgasainak rogziteseben erdekelt eszkozevel tortenik meg.

„ Az aszfaltozoknak titka van. Ujjaik koze fekete hartya nott, testuk mogbtt parolgo gepek. A titkot nem hordjak magukkal, de ruhajukban viselik a kepet. Ego tenyeriikrol valaki lemossa a katranyt, repedt tenyeriiket kremmel bekeni. Az o keziik szep, es a szerelmuknek furcsa neve van. A lanyuk is lehetne, neha megmossak a hatat. Ha szomoruak, a titkot beleburkoljak az utba” (A vizszintes var)