Irodalmi Szemle, 2017

2017/4 - SZOCIO - Juhász Tibor: "Szkepszissel és komolysággal". Beszélgetés Fekete Richárddal / SZOCIO

dult hegyek cimmel, ezt a konyvet pl. ismertem korabban is, de mindsegileg es stilarisan is eleg hullamzd kotet, megiscsak egy szakszervezeti tematikus antologiarol van szo.

I Az altalad emlitett nosztalgian kiviil en azert egy eleg eles kritikai hangot is kihallok a sorok koziil, amely nemcsak a csaladi multtai, hanem a politikaval, a regi rendszerrel kapcsolatban is ervenyesiil. A beszelgetesiink alatt mar Kemeny Istvan neve is szoba keriilt, aki a kortars magyar kolteszet kozeleti vonulatanak (ha van ilyen) egyik legnagyobb alakja. Bar vannak aktualpolitikai vonatkozasai, semmikeppen sem ragasztanam a Bdnyaiddre a kozeletiseg cimkejet. Volt egy olyan korszaka az irodalmunknak (meghozza eleg hosszu), amikor igencsak problemasnak szamitott olyan temakkal foglalkozni, amelyeknek tarsadalmi vonatkozasai vannak. A korabban emlitett Laszlo Lajosnak is tobbszor felhivtak a figyelmet munkaja soran arra, hogy nem mindegy, mit ir, tehat kesziilo szovegenek komoly egzisztencialis tetjei is voltak. Ez szerencsere ma mar nem lehetseges. Arra szeretnek rakerdezni, hogy velemenyed szerint ma miben rejlenek a tarsadalmi kerdesekkel valo foglalkozas tetjei?

I A rendszervaltas elotti cenzura mukodese korantsem volt egyseges, a nagyobb csapasiranyokat, pontosabban fordulopontokat tobbe-kevesbe mar meghatarozta a tarsadalom- es az irodalomtortenet-iras. A ’90 utani irodalomkritikai reflexio egy jelentos resze pedig epp azert talalta problematikusnak a tarsadalmi kerdeseket, mert elege volt a marxista eszmekbol. Az utobbi evekben viszont erzekelheto nemi valtozas: a kozeleti kolteszetrol szolo beszed 2010 utan hatarozottan felelenkult, literatus palyara leptek a rendszervaltas kornyeken sziiletett, s emiatt sajatos tarsadalmi tekintettel rendelkezd human ertelmisegiek, tovabba az aktualpolitikai torteneseket sziintelenul tematizalo slam poetry nepszerusege is toretlen. Hogy a kotet szukebb kontextusat emlitsem, nehany kritikus ujfajta szegenysegirodalomrol beszel, ami nem a Banyaidot dicseri, persze, hanem csak azt mutatja, hogy masokat is hason- 16 kerdesek foglalkoztatnak.

A mai Magyarorszag a kiilso, elfogulatlan szemlelonek nagyon sajatos es erdekes tiineteket mutathat. Hol regressziv, hoi opportunista mintakovetes, hoi pedig nemzetkozi mercevel merve is kiemelkedo muveszi reflexio, vagy epp technologiai innovacio (a rendszerszemleletre vagyo olvasokra peldaul inseges idok jarnak). A magam reszerol azt szeretem, ha a tarsadalmi kerdesekkel foglalkozo irodalmi beszednek van prezentista etikaja. A gyakran szolidaritasnak hivott kiviilallas, vagy epp a belefeledkezd nosztalgia - hogy csak ket, markans vegpontot emlitsiink - az en szememben ugyanolyan hiteltelen, ezert is igyekeztem keriilni oket iras kozben.