Irodalmi Szemle, 2017

2017/4 - SZOCIO - Bódis Kriszta: Padina (próza) / SZOCIO

Lajko a mozi eloteret sdprogeti, neha megall, be-benez a vaszonra. Magaban kommentalja a filmet. Most a strici Pettyes kocsija utan fordul, es kikop a kore.

Ivan a gephazban all, figyeli, az utolso tekercset. Faradt, „tul sok, tul jo”, diinynyogi, elokesziti a kovetkezd tekercset, es visszagondol, amikor a csiklandos magas fuben tilt delutan a hegyen a gyerekek kozdtt. Delutan, amig Padina a filmes csoporttal beszelgetett, o nehany gyerekkel felmaszott a hegyre:

A hegyen huvosebb van. Lajko is odatelepszik, a szel szetkergeti a felhoket, de a felhok ujra egyesiilnek.- Pulikutya!

- mutat fol Babu.- Egy

saskeselyu. Ilyen puffado tetemeken lakmarozik! - mutat fel Annamari.- Dzsungel!

- dormogi egy kamasz. - Nem. Embertomegek a Koruton. Ott a palyaudvar tornya!- Lovak!

- mutat fol Linda.- Belevagtatnak

abba a szivbe. Es a sziv kettehasad.- Egy

orias satrat ver, es belemeriil a hegyek nezesebe! Ez a szabadsag! - mutat fol Lajko.- Nem!

- mutat fel Babu. - Azt en megismerem! Az az Isten!- Neked mi a foglalkozasod? - kerdezi Babu Ivant a gephazban. Ivan, mintha alombol riadna fel.- Hat

te? Hogy keriilsz ide?- Itt

voltam vegig, csak te nem lattal.

Ivan lefuzi a filmet. A nezoteren a zsibbadt sotetbe villanyfeny robban.- A

foglalkozasom?- Igen.

- Diak

vagyok.- Iskolas?