Irodalmi Szemle, 2017
2017/3 - Koós István: Útvesztések epikus keretben. András László Világos indul című kötetéről (kritika)
KOOS ISTVAN UTVESZTESEK EPIKUS KERETBEN ANDRAS LASZLO VILAGOS INDUL CIMU KOTETEROL Andras Laszlo elso verseskotetenek ci'me a kotet dtletes egysorosabol vald: „Vilagos indul, es lepesrol lepesre sotetebb lesz.” (Sakkfeladvany) Az altalaban melleknevkent hasznalt „vilagos” szo a kontextusban valik fonewe a sakkfigura megnevezesekent, a „ sotetebb lesz” alanya pedig lehet ez a sakkfigura, amely igy tonust valtva elveszlti identitasat, ahogy a melleknev is fonewe valtozott az adott verssor kontextusaban. Am ugy is ertheto a szoveg, hogy a babu kornyezete valik sotette, amely igy megsziinteti annak erzekelhetoseget. Ez a sor tombren megjeleniti a kotet jellegzetes temait, amely a viszonyulasi pontok elvesztese, a sotetseg es az iranyvesztes (hiszen a sotetseg miatt nem tudni, milyen lepest tesz a figura), meghozza olyan modon teszi ezt, hogy magaban a szovegben, nyelvileg is megjeleniti ezt a viszonylagossagot. A kerdes az, hogyan mukodik mindez hosszabb darabok eseteben. A versekben tehat olyan kozegek manifesztalodnak, amelyeknek kozos jellemzoje a viszonyulasi pontok hianya. Ilyen mindenekelott a mar a cimado versben es a kotet boritokepen is exponalt helyzetbe keriilo sotetseg motivuma, amely a let vizualis artikulaciojanak eltorleset viszi vegbe: „A sotetben az alkonyati kertrol szerzett I osszes tudasom hasznalhatatlanna valt.” (Alkonyat utan) Hasonlo kozeg a kotetben olyan gyakran megjeleno viz, amely homogenitasaval eltdrli a konturokat es a hatarvonalakat: „Megtdrdlkdztiink, bepalinkaztunk, I nem tudtuk meg, mi van a meder aljan.” (A Marosnal) Ugyanez az iranyvesztes jelenik meg az ut toposzaban: „Mint aki regota elveszett, I megismeri az utat, / de nem tudja, mire vald.” (Kinri) A viszonyulasi pontok hia-
