Irodalmi Szemle, 2017
2017/3 - Tóth Krisztina Kitti: Mrs. Ramsay művészete mint performansz Virginia Woolf A világítótorony című regényében (tanulmány)
ben a pillanatban valik egessze, melynek erteke ennek kovetkezteben megteremtodik; egy allando es brok ertek, melyet Mrs. Ramsay kesobb kozvetitesre szan. Habar Mrs. Ramsay kepes rogziteni a pillanatot, muveszetenek formai bizonytalansaga es atmeneti jellege miatt az csak valtozasok folyamataban letezhet. Vagyis alkotasat nem kepes megdrizni mint allandot, hiszen annak idobelisege es efemeralitasa termeszetenel fogva kodolva van. Fontos megjegyezni, hogy Mrs. Ramsay kezdettol fogva tudataban van alkotasanak ezen tulajdonsagaval; annak tiinekenysegere tbbbszor reagal a vacsora alatt: „de nem tarthat soka, gondolta...” es nem sokkal kesobb ujra: „Tudta, nem tarthat sokaig.” (125) Ennek ertelmeben a valtozas es a folyamat kozponti szerepe az esemeny fontos vonasa. Mikor a kozosen letrehozott ter felbomlani latszik, a pillanatnyi biztonsag erzese szertefoszlik, es a valtozas veszi at annak helyet. A vacsora vegehez kozeledven Mrs. Ramsay figyelme ujra Rose kompoziciojara iranyul. Akaratlanul is ort all a gyumdlcsdstal felett, abban bizakodva, hogy senki sem tori meg annak tokeletes szinbeli es formai harmoniajat: „kozben egyre a gyumdlcsdstalat figyelte (ontudatlanul), feltekenyen, remelve, senki nem nyul hozza. Tekintete ott jart a gyiinfolcsok alakjan, hajlatain, nyugtazta a fiirtok nap-erlelte biborat, a hej butykos kemenyet, s osszevetette a sargat a lilassal, az ivet a gdmbbel, ontudatlanul, s nem tudva, miert is teszi, miert is lesz igy egyre derusebb.” (129) Mrs. Ramsay osztbnszeru esztetikai szemlelodese kihat hangulatara; az esztetikai erzekelesen keresztiil egyre derusebbe valik. Azonban a hanyatlas es az elmulas idovel Rose alkotasat is athatja. Az osszetarto, egyseges kompozicio hamar megtdrik, mikor az egyik Ramsay-gyermek kiemel egy darab gyumdlcsdt a talbol: „o, milyen kar - egy kez, miert tette, odanyult, elvett egy kortet, az egeszet osszerontotta.” (129-130) A gyumdlcsdstal harmdniajanak megbontasaval megmutatkozik a resztvevok altal szabadon konstrualt ter allando mozgasa, egyfajta jatekossag. A ter onmagat alakitja, melyben a muveszi tevekenyseg mint folyamat elonyt elvez a megteremtett targy felett. Tavozasaval, azaz a megalkotott terbol valo kilepessel Mrs. Ramsay hatrahagyja a kdzosen megteremtett helyszint, es engedi, hogy az a multba vesszen: „megvaltozott, uj alakot dltdtt az egesz; tudhatta, valla felett hatratekintve meg egyszer, utoljara, hogy ez mar mind a mult.” (133) Amikor alkotd-performerbdl sajat muve megfigyeldjeve valik, Mrs. Ramsay pozicioja megvaltozik. Ezzel a valtassal minden lehetseges szerepet megtapasztal, melyet a mti felkinalhat. A vendegektol felrevonultan Mrs. Ramsay visszagondol az estre, feliilvizsgalja az eppen lezarult esemenyt. Emlekezeteben a tortentek mar ugy jelennek meg, mint megnyilvanulasa valaminek, ami „mintha soha nem is lett volna maskepp, csak most megmutatkozott, s megmutatkozvan, mindent az allandosag allapotaba hozott.” (135) Az alkotas aktusaban megteremtodik az a kiemelt pillanat, melyhez visszaterve vegul minden az allandosag allapotaba keriil. Ami az epifanikus pillanatban megmutatkozik, az Mrs. Ramsay muveszi latomasa, mely kizarolag az esemeny vegrehajtasaval keriilhet felszinre. Ennek ertelmeben Mrs. Ramsay muveszi tevekenysege ertelmezheto ugy, mint egy kiserlet arra, hogy megteremtddjdn az a pillanat, melyen keresztiil mind Mrs. Ramsay, mind pedig a resztvevok betekintest nyerhetnek az allandosag allapotaba.
