Irodalmi Szemle, 2017

2017/2 - KLASSZIKUS - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca) / KLASSZIKUS

ujra meg ujra kifordul a szobeszedben. Ne is kerdezd, miket mondanak. A ketkoronas tej kultusza, az ifjuhazas kolcsonbol berendezett haromszobas lakas, es raadasul meg a majdnem mazsas szines televiziokesziilek, amit meg sikerult ebbol a kolcsonbol megvasarolni, bizony, alapos es mely emlek, elmeny es mindig eldhuzhato erv a jelen viszonyok szidasara egy-egy csalad eleteben. Tejet nem iszom, hasmenesem van tole, ami lakast vettem, reg mas a gazdaja, tevet meg nem nezek. Rohadtul sok a vizualis szmog ugyis. Kincstari optimizmusra meg sose volt szuksegem. Magamban biztam eleitol fbgva, irja kedvenc koltonk, en meg elfogadom ezt tanacsnak. Elek is igy, ha lehet! Milyen volt a mult? Nem tudom, mert en igy, te biztosan maskeppen latod. Ami jo megmaradt belole, megdriztem. Mint annak az elragadtatott szemparnak a csillogasat, azon a farsangi, avagy gyozedelmes februari tea- es tancdelutanon. Egesz estig egyiitt tancoltunk. Tizpercenkent az isteni Gott Lady Karneval cimu dalara. Ami meg elveszett, az vesszen. Biztos nem erdemes a maradasra. A gulyaskommunizmus rafagyott zsiru csajkajat en dobtam ki, a gyerek multkor a pinceben lelte meg a katonai, aluminium esuszt, emlekszel, ez volt az a haromreszes osszezarhato etkeszlet? Jo sorsa lett, abbol adott enni a betevedt kobor macskaknak. Ujrahasznositott mult! Hat nem vicces? Az, meg hasznos is! Alljak korbe a kobor macskak az edenyt, es egymast meregetve kapkodjak ki belole a szaraztapot. Kdlcsonds gazdasagi segely, resziikrol, mert amit en kinalok, azt veszik, de semmit nem adnak helyette, az egerek vigan spaciroznak fel s ala a pinceben. Na, majd visszafogom az adagolast a macskaropibol, latjuk, rafanyalodnak-e az egermeniire! Szoval igy telik most a farsang. Tancolni nem jarok mar regen. Pedig a zene mar megjott, mar tudom, mit szeretek hallgatni. Enni is csak ovatosan, mertekkel, csipegetve. Veniilok, vagy mi? Te se habajkodj! Kimeld a gyomrod, ne zabald till magad! A feher gyilkos, a cukor, az fog teged sirba tenni, de nem is csodalkozom rajta. Aki egyiilteben megeszik harminc lekvaros fankot, az nagyon sok huncutsagra kepes! Te irtad ezt, en meg elhiszem. Lattalak nalunk fankot kostolni. Remelem, megov a sors a mertektelensegbe es mohosagba meriilestol. Palinkat is csak mertekkel igyal, de nem am urmertekkel! Kolbaszt, azt meg csakis dietasat, azaz legfeljebb harminc dekat egyszerre! Moho, te! Asszonyneppel is ovatosan, Fridolin. Borbol tokajit, sarga muskotalyt a fankhoz, meg eperhabot. Az a valdsagos mesebeli osszhangzata az izeknek. Megengedem, jofele szamorodni is megteszi, ha sarga muskotaly nem lenne. Fiistolt hushoz szekszardi kek portugalt kortyolgass. De legtobbet csak egy meszellyel! Azt se tudod mennyi az, ugye? Na, ha irsz, ird meg a valaszban, ha valamelyik lexikonban megtalalod. Azt is ird meg, husvetra jossz-e? Aszerint vasarolok! Parasztsonkat te hozol. De meg csak farsang farka elott vagyunk. Meg minden messze van. Jo sors veled legyen! Addig is, azutan is! Olel Herman!