Irodalmi Szemle, 2017
2017/2 - KLASSZIKUS - Publius Papinius Statius: Achilles ifjúsága (Részlet az eposz első énekéből, Csehy Zoltán fordítása) / KLASSZIKUS
Ez tetszett a kiralynak, s lam, befogadta Achillest: lannya tette az anyja (de isteni cselt ki vesz eszre?), tiszteletet kifejezte konyorgo jobbja, valoban halas volt, hogy rabiztak. Scyros szuzeit (mind istenfelo volt) megigezte az ujdonat uj arc: hogy kimagaslik a nyak, s dus hajzata furtds! Valla milyen formas, szeles! Milyen izmos a melle! Buzditottak, aldozzon, tancoljon, azonnal tag ter nyilt neki ott, es hozzaerni orom volt! Mintha az idalionbeli, nagy csapatokba verodd, reg egytitt eld madarak torik at a puhacska felhot, s egy vendegmadarat kiild arra a tavol, amuldoznak elobb es felnek, utana kozelre szallnak, mind kozelebb, s befogadjak fenn a magasban, joszandeku szarnyuk repdes, s korbebozsongjak, korberepiilgetik, es magas otthonaikba fogadjak. Allt a kiiszobnel hosszan az anyja az utja elott, es ismetelte tanacsait, elsugdosta a titkot, nemult area sugallta okito szozata celjat - Vegiil a vizbe meruit, es uszvan lassan elindult, hatra vetette nyakat es nyajas ajanlata zengett: „Szivemnek kedves fold, feltett gyermekemet rad biztam, mert ma letetbe helyeztem csellel a kincsem, legy boldog, s tartsd meg titkom, mint Creta Rheaet. Hosszan szarnyal a hired, orok szentelyeket is nyersz, ar tetejen lebego Delos hiret lepipalod! Szelnek, viznek szent leszel es cyclasi sekelyes tengeri habban lagy pihenoje najadseregeknek, mignem az egei hullam korbediihongi a sziklat, csak ne ereszd, esdem, danaok barkait e parthoz, »Itt csak kartanc van, hadi hasznot lesni botorsag« - erre tanitsd Famat, s mig fegyvert fognak a dorok, s Mars ket foldreszen tombol (tegye kedve szerint csak!), Achilles legyen itt Lycomedes lanya titokban.” Csehy Zoltan forditasa
