Irodalmi Szemle, 2017
2017/2 - KLASSZIKUS - Publius Papinius Statius: Achilles ifjúsága (Részlet az eposz első énekéből, Csehy Zoltán fordítása) / KLASSZIKUS
Meg kell usznom a gyaszt: ne akard, hogy a tenger tag tereit szuk trojai sziklas sirra csereljem!” Orcajat karmolta, fedetlen keble a tiirkiz vadlovak utjat allta. A tengeri hab fejedelme bosz fogataba emelte, s ilyen gyenged szavakat szolt: „Thetis, mert kivanod a dardan flotta bukasat? Tiltja a sors. Ugy dontott isteneink kara, veres harcot viv Europa meg Azsia. Rendeletet mar szetkiirtolte a nagy Jupiter. Gyasz s ver kora var rank. Meglatod fiadat harcolni sigeioni porban! Mig d gyoz, hany frig anya kesziil majd temetesre! Mert had, Aeacides forro verhabba boritja Troja mezoit, a suru ver a folyot megakasztja, s nem jut a tengerig el, kocsijat lassitja le Hector holttetemevel, s puszta kezetol dol le a varfal (hasztalan egy mu!). Peleusod s naszod ne is emlitsd! Rangon alul tortent, de had Jupiter ha, mondjak. Fajdalmad bosszut nyer, s ott besegit a rokonszenv, tombolhatsz kedvedre, ha majd hazater a gorog had, s Caphereus foka eji jelet kiild, s uzziik Ulixest!” - igy szolt. Durva szavaktol megkeseredve, lehorgadt fejjel ment Thetis. Bar kesz volt dulni a tengert, elsiillyeszteni Troja hajoit, masba fogott most: banatosan Haemonia taja fele tovauszott.
