Irodalmi Szemle, 2017
2017/2 - KLASSZIKUS - Zuzana Mojžišová: Aphrodité (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / KLASSZIKUS
Elkezdodott a procedure. Mindenutt kedves, tiszteletteljes mosollyal fogadtak. Es vegre elsobbseget elveztem! Anyam, a szegeny fejono, apam, az elgyotort traktorista most biztosan biiszkek lennenek ram. Elobb levetkoztettek es illatos szappanos vizsugarral alaposan lecsutakoltak. Hazudnek, ha azt allitanam, nem volt kellemes, es nem ebredt fel bennem mindenfele titkos vagy, amely a kesobbiekben maradektalanul be is teljesiilt, sot. Eloszor egy gyenged, szenvedelyes, jol megtermett fiatalember tett parszor boldogga. Hallgattam, mint a sir. Aztan egy fiatal francia lannyal hemperegtem a foszforeszkalo homokkal leterftett es dunekkel szegelyezett mutengerparton. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kedvemre lesz ez is. A dildot - a tervezdje minden bizonnyal nagyon vicces alak lehetett - mar nem volt erom kiprobalni. Csordultig teltem kejjel. A lany kedvesen mosolyogva a kovetkezo ajtoig kisert. Pihentem egy kicsit az infra, majd az oriasi kvarclampa alatt. Feher szoknyat es polot adtak, teniszeztem, aztan gimnasztikaztam. Ez utobbi a reggeli gyakorlasnak koszonhetden, melyet a fem zuhanytalcaban vegeztem, eleg tiirhetoen ment. Am a sulyzos erdgyakorlatok sokkal jobban kimeritettek, mint azt elozoleg gondoltam. Szaunaba es masszorhoz kuldtek, hogy kicsit relaxaljak. A masszor finoman tette a dolgat, mint az az dtfunkcios hifiberendezes, amelyet valaki egyszer az ujsagban hirdetett. Hirtelen eszembe jutott az allasom, amelybol jo ideje csak tengodbm. - Istenem, de jo, hogy most ennyire nem erdekel semmi - ugrottam fel drdmomben. - Szokott magaban beszelni? - kerdezte udvariasan a feher kdpenyes ferfi. Szemermesen lesiitottem a szemem. A ferfi atkarolt, atfutotta a Kezelesi naplomat, amely tele volt szamomra ertelmezhetetlen akombakomokkal.- Nem szamit. Mi kikezeljiik - mondta kedves mosollyal, es a kovetkezo ajtohoz vezetett. Nem akartam azon nyomban belepni. Inkabb egy kicsit a folyoson vesztegeltem, csak ugy iildogeltem a padon. Kielveztem a mezitlabas jaras szepseget, micsoda mamorito szabadsag! A labaimmal erinteni a puha, vastag, pasztellszinu perzsaszdnyeg szalait, melyet szerencsere nem szonek at szemet megerolteto mintak. Nem hagytak, hogy sokaig lustalkodjam.- Jdjjon csak, Karolina kisasszony! Beleptem. A kozmetikai kezeles, a manikur, pedikur alatt, amikor kinyomkodtak a pattanasaimat, es imitt-amott megszabaditottak testem felesleges szorszalaitol, drultem, hogy nem kell allnom, es a vilagot lehunyt szemmel erzekelhetem. Felettebb elegedett voltam. Kdnnyii anyagbol uj ruhat varrtak, es az utolso ajtohoz kuldtek. Megpillantottam magam a tiikorben. Eleg jol neztem ki. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire noiesen vonzo leszek. Bekopogtam.- Sajnalom, Karolina kisasszony - szabadkozott a feher kdpenyes ferfi -, de meg nem volt idom, hogy felkesziiljek. Varjon egy kicsit, kerem!- Persze, szivesen. Az ajtd becsukodott. Visszaiiltem a padra. Az oriilt faradtsag ellenere meg kellett allapitanom, a regi dilemmamat illetden, kalapkeszito vagy kezbesito legyek-e, hogy helyesen dontottem. Ha a kalapokat valasztom, valoszinuleg ebben a pillanatban valahol teljesen mashol lennek. Elalmosodtam...- Karolina kisasszony!
