Irodalmi Szemle, 2017

2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Horváth Kornélia: A megértés kérdései: Az Egy álmai (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC I.

keresendo (a versritmus sokarcusaga, a rimszerkezet „zart nyitottsaga” az egyes szo, tagmondatok tobbretu ertelmezhetosege, az en grammatikai jeloltsegeinek sokfelesege es beazonosithatosaganak szovegben emelt akadalyai), reszint a Szabo Lorinc-versnek es -liranak meg nem targyalt, s az ido es a hely szukossege folytan targyalasra most sem keriild beagyazottsaga a magyar kolteszet tortenetebe. Az Egy almai sok szallal, mint „szoveveny”, epul be multba es jovobe. Hogy csak a legevidensebb kapcsolodasokat emlitsem: vilagosan visszautal Vorosmartyra, Aranyra, Kosztolanyira, egyfajta hatastorteneti szimbiozisban „el” Jozsef Attilaval, s elokesziti Pilinszky kolteszetet. Harmadreszt pedig a versbeszed modalitasa is segit „kiiktatni” a befogadasbol a didaktikusnak hato kijelentesek es/vagy felszolitasok potencialis monotoniajat. (Ha csak egy rovid attekintessel eliink, azt mondhatjuk: mig az elso versszak csupa kijelento mondatbol all, addig a masodik egy kerdessel indit, s ezt meg egy-egy kerdessel folytatja, illetve zarja. A harmadik versszak harom felkialtassal kezd, s kdziiliik az elso ketto („Nem! Nem!”) tagolatlan mondat, vagyis „kettds indulatkitdrest” reprezental. (Ezutan ket kijelento mondat kovetkezik a szakaszban.) A negyedik versszak valosagos modalitasbeli kulminacios utat ir le: indul egy logikus-racionalis kijelentessel, amit egy inkabb nyomatekositast, mint valodi erzelemkifejezest jelzo felkialto mondat kovet, s ezt a sort egy peldazatos (tehat felszolito ereju) kerdes, vegiil pedig nagy gyorsasaggal, minddssze ket verssorban negy (!) hianyos mondat - ketto kerdo, ketto felkialto - zarja le. Az otodik versszak az elso ket kijelentes utan meghozza a versbeszedbol eddig meg „kimaradd” felszolitast („Rejtdzz melyre, magadba!”), hogy utana visszaterjen a kijelenteshez. Vegiil a hatodik versszak egy vad, hianyos, mar-mar orditast idezo kialto felszolitassal indit („Tengerbe, magunkba, vissza!”), amelyet egy csaknem hasonlo heviiletu felkialto megnyilatkozas („Csak I ott lehetiink szabadok!”), majd harom kijelentes kovet, hogy a verset egy nyomatekos felszolitas zarja („almodjuk hat, ha meg lehet, I az egynek almait!”).

Vegezetiil, noha eddig is a megertes kerdeseirol igyekeztem beszelni, most a versben explikalt megertes-temat vagy -temakat vizsgalom meg igen roviden. A megertes kerdese haromszor artikulalodik explicit modon a szovegben, s reszlegesen hasonlo