Irodalmi Szemle, 2017

2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Smid Róbert: Harc a technikával. A technikai és a szerves (ön)szerveződés interakciós alakzatai a Harc az ünnepértben (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC I.

talodasi folyamatok alakitjak a botot evezove, a csonakhazat pedig irodava. A masodik strofaban aztan a varos maga is a testet koriildleld ruhava modosul a nedves levegoje miatt, amely beszivodik gallerba es kezelobe - inverz modon azzal, ahogyan a halott szeretot takarja a sirko mikozben az esd akusztikailag parhuzamosan kezd mukod­­ni az epitett csatornaban folyo vizzel, azonban meroleges(en esik) is arra. A harmadik strofaban aztan a (csatornat) taplalo esd kepe helyett a kanalisok tulcsordulasa, a varos errendszerenek mukodtetese nem dzonvizszeru allapotot idez eld a haromhetes meny­­nyiseggel, hanem eppen az instrumentalizalddott termeszeti, vagyis agrikulturalis funk­­ciojat nem tudja betolteni: azt a fenyegetest hordozza, hogy kirohasztja a beszelot mint magot az aposztrophe alakzatanak ervenyesiilese reven (a varos reszeitol es egeszetol az esd fele fordulassal, es a jelenseg direkt megszolitasaval). A Kanikulaban versnel az extrem klimanak a varos eletebe avatkozasa hasonlo in­­verziokat idez eld; az esd nem felszarad, hanem kiszarad, az epiiletek azonban ezzel parhuzamosan cseppfolyossa valnak, tovabba a vers a kepalkotas szintjen is felkavar­­ja a kliseket, igy a haz ablakai nem konnyezd szemekkel azonositodnak, hanem lihego szajakkal - ez utobbi tropologizalodas egyben halmazallapot-valtozast is indikal, szub­­limaciot. Az Esoben verssel harom momentumaban is kapcsolatot tart fenn a halmazal­lapot-valtozast szinre vivo tropologikus dinamizmussal a szoveg. Eloszor, mig az elob­­binel a lecsapodas figuraja uralja a retorikai mozgasokat, vagyis a csapadek beleszilardul a ruhadarabokba, utobbinal a nyal parolgasaval a vizbol goz keletkezik. Masodszor, az Esobennel vegbement funkciovaltozasokhoz hasonlo figyelheto meg az ujsagpapirsisak motivumaban: papirhajo helyett, mely a vizen uszhat, az utolso mozdulatot elhagyva a hajtogatas soran az ujsag csakova alakul, amely ha a ho ellen nem ved is, indikatorkent legalabb helyt all; rajta mutatkozik meg a szelsoseges forrosag. Harmadszor, amennyi­­ben az Esoben versnel mindent elaraszto csapadekban uszik a varos, ugy a Kanikulaban­­nal mar maga a varos olvad egy masszava, az en pedig ismet csak egy aposztropheval valik annak reszeve. sercegve sill zold zsirjaban a park, puhul a hang, guta kerulget munkast, papot es barokisasszonyt: megizzadt kovek tiideje porkolt gumikat lehell

Next

/
Thumbnails
Contents