Irodalmi Szemle, 2017

2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Nagy Csilla: Dinamikus erőtér. Test- és szubjektumtapasztalat Szabó Lőrinc költészetében (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC I.

ahogy a fizikai vagy biokemiai folyamatok, vagy a testiseg materialitasa maga.

A Vezetek cimu vers A huszonhatodik ev elso reszenek utolso darabja: a linearis olvasas ertelmeben mintegy eldrevetiti a ciklus egeszenek test- es szubjektumfelfogasat, a filologiai hatteret tekintve pedig lezaro gesztuskent ertheto (tudjuk, hogy a kotettel vegzett szerzoi munka utolso fazisaban keriilt be a szoveg). Mar az elso nehany sor rogziti azt a kettosseget, amely a masik identitasat meghatarozza: egyarant utal a multbeli es a jelenbeli, az elo es a halott, a realis es a virtualis/imaginarius masik oppoziciojara, a jelenlevo es a tavollevo masik kettossegere, valamint arra, hogy a masik nem rendelheto hozza egyertelmuen egyetlen minoseghez, letezesi formahoz, anyaghoz vagy erohatashoz sem: „Nem te csokolsz, ha csokolsz: ne rajongj, I ne hoskodj, ne istenulj oly nagyon; valami vilagkozi hatalom vezeteke vagy, eszkoze, bolond I jatekszere, hullam csak a tavon, I a tengeren, porszem a sivatagban, mely feldobott s elmerit [...]” (II. 228.) Az en es a masik viszonya mar nem irhato le a gepezet es az alkatresz allegoriajaval: a masik itt mar nem szubjektum, de nem is test, sem nem targy, hanem nyom - testek, targyak es erok lenyomata. Nem maga a hajo, nem a viz, csak a ketto kolcsonhatasanak a tapasztalata, a gravitacio pillanatnyi vizualizacioja; nem a sivatag, nem ter, csak annak egy pillanatra kiemelkedo szegmense, materiaja. Nem egy masik vilag, amely integritasanak lehetosege a vers poetikai tetje lenne, hanem vezetek, kommunikacids kozeg, amely a letezes eltero szintjeit es dimenzioit kapcsolja ossze. A szoveg