Irodalmi Szemle, 2017
2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Egressy Zoltán: Akibe igazán (próza)
Nines sziiksege ra, letett rola. Most meg ismet gyerek, kamaszlany, tizenhat eves, hiaba harmincketto a valosagban, most megint orditana esoben, rohanna lejton, lenne megint menyasszony; itt es most, ezen a sokszogu teren megolelne a vilagot, inert eltunt minden rossz, nahat, a hetkoznapokban milyen egyjovo lehetosege van! A milyen egy jovo szokapcsolaton elgondolkodik, de aztan ugy dont, nem kinozza magat nyelvi szigoraval, amelyet altalaban nem csak magaval kapcsolatban gyakorol, egyebkent is tetszik neki, hopp, meg egy mesebeli hullamzas, meg egy e-mail, tole jon ez is, hosszabb, es bar nem lelkes, randevura vonatkozd praktikus mondatokat tartalmaz. Nines benniik egyeztetesi hiba, vannak viszont szabalyosan hasznalt irasjelek, minden a helyen, bar e-mail irhato szamitogepen is, nem csak telefonon, de akkor is jo, milyen egy jovo lehetosege ez, a jovonek micsoda lehetosege, a jovo hetkoznapjainak mekkora iinnepe, mar nem tizenhat eves, most mar huszonot, a legjobb kor. Valamit nem tud a fiu, hogy nem lehet hosszu a boldogsag, azt nem tudja, ha lesz egyaltalan, nem mondja majd el neki, nem hazudik, csak elhallgatja, hogy a szive elobb-utobb szetrobban, eleg ritka betegseg, felkesziilt mar minden eshetosegre, akar a hirtelen boldogsagtol is megtortenhet, vagy barmikor, barmitol. Ugyanaz a gond a hazugsag-nem hazugsag dologgal, mint az onmaga eselytelen megismertetesevel bsszefuggokkel, jo volna, ha ezek a dilemmak oldodnanak meg hamarabb, nem az, amitdl meg jobban tart, erzi, mekkora a baj, de ezt meg vegkepp hogy ertesse meg, tul gyorsan robognak benne az erzesek, az van, az van, hogy sajnos, akibe igazan szerelmes, azt o nem tudja megcsokolni.
