Irodalmi Szemle, 2017
2017/12 - SZABÓ LŐRINC I. - Géczi Marno János: A fokhagyma; Vakfolt; Innen (versek)
INNEN ugyan nem mozdulok. Meg akkor sem, ha tudom (mert mit tudhatom, mit tudok en?), mi korbefonja e szot, amint a magot a gyiimdlcs husa, iitodotten mar poshadoban. Innen sarban kanyarog tovabb az ut. A kertet reg magunk mogott hagytuk. Csak en nem mozdulok egy tapodtat sem. Osszeroskadok vs. magamba omlok. Melyik a helyesebb? A helyenvalobb? Ahonnan ellatni (elelem nelkiil) a szemhatarig - mely azonos vs nem azonos a horizonttal. TD-t idezve, szabadon (mert szabadsagunkban all): horizontikalis. Ahany egtaj, annyi videki (nyelvjaras vs. dialektus). Es vegiil rolunk, kik megszuntek egymasert lenni (vs. egymasei), menj hat, eredj innen, honnan lepest nem mozdulok semerre. (Semerre okori perzsa varos, Semarratol, legyvonalban /!/ alig nehany szaz merfoldre.) Tovabba azt javaslom, ferejts e\,ferejtsd el az a kepet, amit tudtommal (de hat mi tudok en!) orzol rolam a testedben, az elmedben, a szivedben (vs. a melabu forrasu epevezetekedben). Menj hat, menj, amerre latsz, es boldogulj.
