Irodalmi Szemle, 2016
2016/10 - RÉGIÓ - Varga Emese: A hőskornak vége (Gondolatok az 53. Jókai Napokról) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
kai Napok kozossegi osvenye 52 evre nyulik vissza... „A partallam idoszakaban a kotelezoen kipipalando (es ideoldgiailag gondosan feliigyelt) nemzetisegi drdmiinnep az alkotok muveszi invenciojanak es a kozonseg befogaddi erzekenysegenek koszonhetden fokozatosan alakult at valamifele ellenzeki forumma, a maskent gondolkodoknak, a mast akardknak legalabb a talalkozas, az osszekacsintas lehetoseget nyujto rendezvennye, ami sokszor ketsegbe ejtette az ideologiai tisztasag orzesere hivatott partmegbizottakat." (Hizsnyan Geza: Unnepek es hetkoznapok, Visszhang, 1993) A rendszervaltasnak nevezett politikai fordulat termeszetesen feliilirta a Jokai Napok „dsszekacsintd" jelleget, bar ez nem deriilt ki azonnal, hiszen a valtozas illuzidja es a szolasszabadsag lehetosegebol adodo orom majd egy evtizedig kitartott. Az ezredforduld tajekan deriilt ki, hogy nem igazan tudunk mit kezdeni a szabadsagunkkal. Az elmult evtizedekben szamos iras temajaul szolgalt, hogy a Jokai Napok veszitett regi fenyebol, aztan jottek az optimistak - ujra felszallo agban van a fesztivalunk. Aztan megint egy melyrepiiles. Mar-mar igazuk left a negativan profetaloknak, hogy nem marad a vegere mas, csak egy Jokai Nap... De tul a Duna vizallasahoz hasonlatos joslatokon: „siillyed-emelkedik", tudomasul kell venni, hogy a kozosseg - s ez torteneti kontextusaban szemlelteti az esemenyeket - jelentosen megvaltozott. Eletiink tempoja felgyorsult, a fesztivalokra valo ahitatos kesziilodes elillant, a talalkozasok lehetosegenek sulya elveszett, hiszen barmikor egymasra irhatunk a Facebookon: „jol vagy? - jol - akkor jo". Az osszekacsintas ritusatol, a kozossegi egyiittlelegzes lehetosegetol megfosztott benniinket a rendszervaltas utani eletforma latszatszabadsaga, s nem tanultuk meg meg ennyi ido utan sem az „iinnepteremtes" formait. A szinhazmuveszet ez az „iszaptengerben vergodo hattyu" is valsagban van, vagy fogalmazzunk inkabb ugy, szemleletvaltason megy keresztiil, hiszen a szinhazi apokalipszist minden evtizedben beharangozzak, s kozben azert megiscsak felmegy a fiiggony esterol estere. Persze, a tuleles tenye meg onmagaban nem ertek, s fajdalmasan tagadhatatlan teny, hogy tarsadalmi ter- es hatasvesztes tortent. S ez nem keriilhette el a Jokai Napokat sem. Egyreszt a nagyszinpadi eloadasok helyett a kamaraszinhazi forma valt dominanssa. A jelenseg a csapatok probaterem-lehetdsegeit tekintve ertheto, es szervezesileg is egyszerubb megtolteni a kamaraterek nezoteret. Ugyanakkor ezzel a gesztussal kiszorulnak azok, akik csak ugy szerettek volna bejonni, koriilnezni a fesztivalra. Nines eselyiik beverekedni magukat a joval szukebb nezoterre, igy aztan sokan el sem indulnak. S bar szakmai szempontbol ertem, s parto-
