Irodalmi Szemle, 2016
2016/9 - Rákai Orsolya: „én valahogy egészen benne vagyok abban, amit körültem látok; amit magamhoz eresztek." Test, idegenség, modernitás: Kaffka Margit és a modernség női arca (tanulmány) / CORPUS ALIENUM
CORPUS ALIENUM jatek tulajdonkeppen az elidegenitett, targgya tett „idegen" test „visszabirtoklasara" tett kiserlet. Ez tunik egyszersmind a noi identitas kialakitasahoz vezeto egyetlen lehetseges utnak is Kaffka muveiben: az eltargyiasitott testet kell valahogy visszaszerezni. Novellaiban es regenyeiben folyamatosan jelen van az a torekves, hogy az elbeszeles modja altal meg tudjon ez valdsulni - a kerdes, hogy hogyan lehetne ennek soran elkeriilni a noi test targgya tetelet, „abrazolasat". Ebben segit Kaffkanak a korporalis nyomokra kiilonosen nagy hangsulyt fektetd fokalizacio, ami tulajdonkeppen a test erzekletekben, erzeki tapasztalatokban, erzekszervi eszlelesek reven vald megrajzolodasa reven valosul meg. Az elbeszelo bele is helyezkedik az adott pozicioba (lehetove teve ezzel az olvaso szamara is a belehelyezkedest, az elmenyszeruseget), de kiviil is marad azon, nem latjuk soha „totalban" a szereplot, az mindig mozgasban van, megallithatatlanul - soha nem keriil hatalmunkba, ami azt is jelenti, hogy soha nem vindikalhatjuk a jogot teljes megismeresere, „meghoditasara". Jo pelda erre (es a modszer altal lehetove tett igen komplex suritesre is), hogy csak egyet emlitsiink itt most, a Hangyaboly cimu regeny nyitojelenete, ahol ugyan bekezdeseken keresztiil egyetlen szereplo sem jelenik meg, megis a kesobbi szereplok testtapasztalatai fomaljak azt a teret, amelybe olvasokent erkeziink, s ezek a testtapasztalatok raadasul szinekdochek sorozata reven kapcsoljak ossze a fizikai es lelki erzekleteket, melyeket a narrator jeldletlen, szabad fiiggo beszedre emlekezteto beszedmodja egyszersmind ironikus ertelmezo felhanggal is felruhaz. Utolso nagy regenyeben meg egyszer nekifut a noi identitas kerdesenek, es itt mar a reflexio egy kovetkezo szintjen probalja azt megragadni es megmutatni: magat a folyamatot, ahogyan ezen az en-visszaszerzesi folyamaton keresztiilmehet valaki. (Jelen esetben hangsulyos, hogy ez egy nd strategiaja, utja, de ez mindenfajta eltargyiasitottsagon alapulo deprivacids, ill. kirekesztettseg-tapasztalatra kiterjesztheto.) A fohos, Rosztoky Eva ugyanis epp ezt az utat jarja be es probalja egyidejuleg egyreszt megerteni, masreszt alkoto modon kifejezni. A szuverenitas (emancipalodas, a diskurziv masleirasok aioli felszabadulas stb.) lenyegeben szetoldodast, mozgekonysagot, az identitas megragadhatatlansagat, folyamatszeruseget latszik jelenteni (ami mellesleg kifejezetten kompatibilisnek tunik a modernseg szubjektumfelfogasanak valtozasait lefro elmeletekkel is). Ezt fejezi ki a fohos altal is hasznalt „tiikrozd elet" kifejezes is. Tanulsagkent ugyanis Rosztoky Eva a regenyben azt
