Irodalmi Szemle, 2016
2016/9 - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca)
IDEGENSEG hatvan. Tudod, Herman, azelott soha nem voltam hirtelen haragu, de az, akkor... Azt nem lehetett kibirni. Vilagga megyek! - mondtam. Es a multam elkezdddott. - Egyiink elotte! - javasoltad bolcsen. - A vasuti resti a legjobb hely bucsuevesre. Ha mar utazni, pardon, vilagga menni akarsz! - mondtad, es en szot fogadtam. Mar akkor is boles voltal! Peldaul olyanokat kerdeztel eves kozben, hova mesz, hoi fogsz lakni, mit fogsz enni, ki mos majd rad, tudsz-e rendesen mas nyelveken, mihez ertesz, mit fogsz dolgozni, vannak-e kinti kapcsolataid, nem kell-e nehany telefonszam, ha kiersz? Egyszerre voltal demotivacids es biztatoprogram, s persze sok mindenben neked left igazad. Mert en, az izgaga, nyurga kamasz, csak lazadni tudtam, de te, a megfontolt, kisse elhizott, lassu, de halali pontos srac, te viszont mindig harom lepessel mindenki elott jartal a gondolataidban. (Hiaba na, aki sakkozik!) Stan es Pan! Igy hivtak minket a varosban. En akkor megis elindultam, ideologiai okokra hivatkozva. Mekkora boszmeseg! Hangoztatva, neked hangoztatva, kisse bargyu fejjel, hogy olyan orszagban, ahol ilyesmi lehetseges, ott nekem nines keresnivalom. Te szotlanul vegigetted velem az allomasi restiben az ebedet, majd megvaltottad a jegyem 120 kilometernyi tavolsagra, es annyit mondtal, nem rossz az, ha egy ifjusagi vezetonek egesz eletnyi tapasztalata van, de hivhatnak maskent is az ilyen embert, es bar 60 eves left, megse hordjon neki a Fel-videk ajandekot. Olyat csak igazan nagyok kapjanak. Amikor elindult a Szergej mozdonnyal vontatott deli vonalon guruld gyors, meg integettel is nekem a peronrol. Egy nagy kockas zsebkendovel, amibe ebed kozben trombitaszolonak eleg erdsen belefujtad a szenanathas orrod. Akkorat szolt, hogy Gabor, a pincer leejtette az eppen kicsapolt pohar sort. Integettel a peronon, szetrazva a bacilusaid a vilagba, es nem elindultam. Bacilusokat vitt a szel. Engem a vonat. Terveim szerint egy jobb vilag fele vettem az iranyt. Vagyis akkor meg azt hittem. Ket varoskaval odabb, Losoncnal meg nem erezhettem, keveske lesz a sziilovarosunk allomasi restijeben elfogyasztott babgulyas es a toesniba rejtett husfalatok - mint altalad fizetett buesuebed - az elkovetkezendo, ugyancsak mozgalmas napok esemenyeihez. Robogtam - jo, ne tulozzunk, a Szergej ezen az elatkozott es kanyargos deli vonalon maximum 70 kilometeres sebesseggel tudott vontatni - Pozsony fele. A vakmeleg kupeban egy langyos Sarosi Sor flaskajat szorongatva bamultam kifele, az erett, okos kalaszok hullamzasat nezve, s arra gondolva, az eletem most kezdodik. Savanyu is, meg Saros is - ez volt a sorpoen a deli gyorson. Gondoltam, kezdodik valami velem. Pedig egy fraszt! Zolyomig szolt a jegyem. Ott le is szallitott a kalauz. De nem adtam fel. Ez az egesz meg csak mindennek a kezdete, nagyon az eleje volt. Gondoltam
