Irodalmi Szemle, 2016
2016/9 - Grendel Lajos: Bukott angyalok (regényrészlet)
IDEGENSfiG Gorogorszagot, az esos Parizst, a szeles Londont es a skandinav orszagokat, ahol minden alkoholmamorban uszik - no nem Svedorszagban es Norvegiaban, hanem az Eszaki-tengeren, ahol a whiskyt adomentesen aruljak, vagyis joval olcsobban, mint a szarazfoldon. Tulajdonkeppen megkesett naszutra mentek. Az igazi naszutra, amirol oly sokat almodtak - es persze hiaba almodtak oly sokaig. De az elbeszelo is kiilonosen erezte magat, mint altalaban a legtobb ember, akit a hirtelen „levegovaltozas" megreszegitett, mint amikor egy hoszszu, ejszakai borozas utan egy pinceben feljon az ember a hajnali friss levegore, es megszediil. Az elbeszelo is erezte az alkalmat, hogy ujrakezdje az eletet, hiszen alig mult negyveneves. O is titokban azt remelte, hogy el kell feledni a multat, mint Lorinc, habar a mult szamara egeszen mas jelentoseggel birt, mint Lorinc szamara, akire a mult hinarkent csavarodott. Es megis... Valahogy a diktatura egyenlosegjelet tett az elbeszelo es Lorinc koze. Az elnyomas kozds volt, bar az elnyomas eszkozei kiilonbozoek. Az elbeszelot nem etettek meg mindenfele maszlaggal, nem etettek meg azzal, hogy a reformjdvdt szolgalja. Egyszeruen figyeltek dt, de a durvabb eszkdzoktdl megmentette az ovatossaga. Nos, az elbeszelo sem ma sziiletett kis barany volt. A bun es az aldozat egy uj perspektivabol meruit fel. Mondhatni a bun es az aldozat zarojelbe tevddott nehany honapra vagy legfoljebb egy-ket evre. Mert az 1989-es esztendovel nem irddott uj tortenelem, barhogy is hitte az elbeszelo es Lorinc. 1990-nel 1988 folytatodott maskeppen, csak egy megszakitassal, ami 1989 novembereben jott be, es az olyan rafinalt embereket is megtevesztette, mint az elbeszelo es Lorinc. A kilencvenes evek elejere ugy emlekszik az elbeszelo, mint egyfajta sulytalansagra, vagyis, no hogy mondja, egyfajta szabadsagra, amely, masfelol, mint a szirenek hangja, elbuvolte dt - vagyis hamis volt. De ezt nem egeszen tudatositotta addig a pillanatig, amig Meciar es kompaniaja nem ragadtak magukhoz a hatalmat. Jolesd erzes volt a szabadsagban fiirodni, ez tagadhatatlan. A szabadsagban, amelyet hosszu evtizedek ota hianyoltak, a szabadsagban, amely, egyesek ugy veltek, nem is letezik, csak az emberi fantazia sziilemenye. Es megis, akar van, akar az emberi fantazia sziilemenye - megmutatkozott mint alternativa. Lehet, hogy csak delibab volt? De hat nem kellett hazudni tobbe. Legalabbis az emberek tobbsegenek. Aki hazudott, az a multat hazudta le, a multat, amelyben mindenfele disznosagokat is csinalt. De ezek kevesebben voltak, mint altalaban az ember feltetelezne roluk. Az elbeszelo, annyi ev utan, hajlamos arra, hogy a szabadsagot az emberi fantazia sziilemenyenek nevezze, de ez az ugynevezett sziilemeny a kilencvenes evek elejen nagyon is „format" kapott. Az elbeszelo majdnem elhitte, hogy a szabad-
