Irodalmi Szemle, 2016

2016/7-8 - NYÁR - Pucher Bálint: A magyar Ugaron (Nyáry Krisztián Merész magyarok című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

izlEsekespofonok nyujtottak. A fejezetek a konyvek so­­ran atlagosan hosszabbak lettek, es a szerzo jol fejlesztette tovabb az elso konyvparosban kialakitott szerkeze­­tet a sablonos eletrajziras elkeriilese­­re. Igy mar nemcsak a fejezet vegen talalhato idezet kiiloniil el a fdszoveg­­tol, hanem az elso bekezdes is, amely iddben eldreugorva, filmes szohasz­­nalattal „flashforward"-kent egy fon­­tos pillanatot ir le az illeto eletebol, es csak ezutan kezd bele a kronologikus elbeszelesbe, iddben visszalepve a csa- Iad vagy a sziiletes leirasahoz. Nyary olvasmanyos stilusban tart tortene­­lemorat, hiszen az eletpalyakat ugy koveti vegig, hogy erosen hat az erzel­­mekre, es elbeszelesbe agyazza a tor­­tenelmi-tarsadalmi tenyeket; konyvei a magyar tortenelemnek nem a tudo­­manyosan komplex es targyilagos, hanem a szubjektiv, de realis erkol­­csi szuron polarizalt latvanyat tarjak a befogado ele. Nem gondolom, hogy ez drdogtdl vald lenne, es a celkituze­­set szinte teljesen megvalositja, sza­­momra minddssze az jelentett proble­­mat, hogy neha idealizalja az alakjait, es olyan tenyeket is beepit a hostorte­­netekbe, amelyeket folosleges. Pl. Ka­­rig Saranal tulzasnak ereztem a koran kialakult igazsagerzetenek betudni azt, hogy az iskolaban az elso tanitasi napon, miutan kormbst kapott a ta­­nitotol, elvette a palcat es visszaiitdtt vele. A ritkan elofordulo tulzasok mellett pedig itt is helytallo Pogranyi Peternek a Revizoron megjelent Iga­­zi //osofc-kritikajanak allitasa, mely szerint a karaktermintak, narrativak egy ido utan kiszamithatova valnak. Viszont tagadhatatlanul nagy kutatd­­munka all a konyvek mogott, amelyek boseges kepi anyaggal illusztraltak, es a grafikajuk is minimalistabb, izlese­­sebb, mint a tuldiszitett Igy szerettek ok-koteteke. Nyarynak sikeriil igy konnyen elkepzelhetove, erthetove tenni a tortenelmet, a tarsadalmat, es boviteni azoknak a magyaroknak az arckepcsarnokat, akiknek ertekrend­­tol fiiggetlenul konszenzusos lehetne a megitelesuk. Nem a legatfogobb konyvek a temaban, de nem latok ki­­vetnivalot abban, ha ez megszolit es elgondolkodtat olyanokat is, akiket a szakszerubb, tudomanyos konyvek, lapok nem tudnak elerni. (Corvina, Budapest, 2015)

Next

/
Thumbnails
Contents