Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Nagy Hajnal Csilla: Hét: Frankie (próza)
tekre, pedig nem volna fontos iigyelnem rajuk, mert azt hiszem, Lisa sem teszi. Eld kell vennem regi fenykepalbumokat, kepekkel, amiket meg egy elozo bolygon keszitettem. A penteki ebed, amely korulbeliil delutan negy orara kesziil el, sosem szokott ugy sikeriilni, mint azt eltervezem. Lisa egyszerre vidam es szomoru, bar ez maskor is igy van. Utolag sozza a levest, amit utalok, de megertem, mert en penteken valamiert rettegek a sotol. Megneziink valami teljesen lenyegtelent a teveben, es mire Lisa elbucsuzik es hazamegy, en mar egyaltalan nem vagyok biztos benne, hogy Vivien valaha is letezett volna. 5. Szombat delutan erkezem a kertvarosba. Evek ota ismerem Reginat, neha ugy erzem, tobbet tudok rola, mint o sajat magarol, pedig fogalmam sines, mivel tolti a tobbi napjat. Annyit tudok, hogy a szombat delutant velem, almosan jarkalva be a hazba es ki a hazbol, amig en lenyirom a fiivet vagy osszegereblyezem a faleveleket, es azon gondolkozom, miert csinalom. Arra sem emlekszem, egyaltalan hogy alakult ki ez a rendszer, ez a furcsa egyezmeny, amit rosszabb hijan nevezziink baratsagnak, hogy idejovok, dolgozom, fdzok, megvacsorazok, aztan o cserebe hagyja, hogy egesz ejjel, amikor csak arra ebredek, hogy sziiksegem van ra, a hasara elvezzek. Regina gyonyoru lehetett fiatalkoraban, es tulajdonkeppen most is az. Egyetlen hangot sem ad ki szeretkezes kozben, neha gyorsabban fujja ki a levegot, amikor nagyobb sullyal nehezedek ra, mint amit elbir a torekeny vaz. A hatamba kapaszkodik vekony karjaival es labaival. Beszel hozzam, lassan, mint egy megtort pszichiater, mindig csak olyan dolgokrol mesel, amik mar regen tortentek. Azokrol az evekrol beszel, amikor ket fiuval utazta be a vilagot, aztan azokrol, amikor egy meseszeru lakasban elt veliik, es neha homalyosan a tragediardl, amely veget vetett ennek az edes eletnek, de az sosem deriil ki egyertelmuen, hogy mi tortent. Olyankor mesel nekem, amikor azt hiszi, alszom. Nem var reakeiot, feloldozast, meg csak megnyugvast sem, egyszeruen, azt hiszem, ilyenkor, a sotetben, a rengeteg fiiggonnyel feldiszitett haloszobajaban, hallgatni szeretne a sajat hangjat. 6. Reggel koran ebreszt, azzal, hogy most mar mennem kell, es mondom neki, hogy tudom, persze, megyek, az orajat nezi, mikozben dltdzom, mintha varna valamit, valakit, de eleg termeszetesen ahhoz, hogy ha rakerdeznek, kire var, talan meg valaszolna is. En viszont nem kerdezek ra. Utban a borton tele megallok csokit venni anyamnak, azt szereti, a csoki erdekli ot. Fogalmam sines, Zsuzsa latogatja-e, vagy hogy egyaltalan az ikrekkel talalkozott-e (az ikrek kozott negy ev van, es mas az apjuk, megis igy nevezik magukat, es anyam is igy nevezi oket), vagy a letezesiikrdl is csak tolem tud. Orakig bolyongok a borton kornyeken, a latogatasi ido vege tele erkezem, hogy ne kelljen tul sok idot ott toltenem, nem magam, hanem anyam miatt, tiz perc utan mar igy sem fer a borebe.
