Irodalmi Szemle, 2016
2016/7-8 - NYÁR - Horváth Kornélia: Kányádi Sándor Sörény és koponya című verseskönyvének poétikai tanulságai (tanulmány) / NYÁR
NYAR gigolvasva csakis arra a kdvetkeztetesre juthat, hogy igen muvelt, a magyar es a vilagirodalom teren melyrehato jartassaggal biro szerzorol van szo, aki batran el a fejeben felhalmoz(od) ott szovegi es szovegformai ismeretekkel, am szigoruan a maga kompozicionalis, tematikai, osszessegeben pedig poetikai celjanak rendeli ala ezeket a koltoi szovegreszleteket es formai hagyomanyokat. Kanyadi versei ezert, meg ha adott esetben kiilso szovegkepiikben meg is kozelitik a posztmodern formakat, sosem lesznek posztmodernek: a jelentes elhalasztasanak, a disszeminacionak, az esetlegesen kirajzolddd lirai narrativa megalkothatatlansaganak semmilyen jelet nem tapasztalhatjuk nala. Sot, a Sdreny es koponydban valoban ugyancsak „eluralkodo" szabadvers-forma - melynek tenyet, mint lattuk a versek nemelyike direkt modon reflektalja is - nem egyszer a legvirtuozabb, s egyben ontologiai vonatkozasban a legmelyebb, gyakorta Kosztolanyira es neha Jozsef Attilara emlekeztetd rimvariaciokkal „kompenzalodik", peldaul: „akar a kioregedett I szavakon az emlekezet" (Aldzuhano diolevelre. Csoori Sandornak); „a felhomaly s a buz I fustjebol mint/w tuz / parazslana fol felnomad I ejfel utani nyelv iiti/o/ tabordt" (Ejfel utdni nyelv); „vannak videkek gyonyoru I tajak ahol csak keseru I lapi tenyeszget sanyaru I sorsu emberek szomoru I szemeben alig pislogo I mindegyre e/ellobbano I fako remenyseg revedez" (Metszet); „s az ismeretlen csillagok I tekintetevel magamon / ugy allok itt e delbarokk I ejszakaban mint akinek I mar halottai sincsenek", „megitelsz-e majd istenem I ketelkedon is arra vagvom / hogy valaki ne foldi szem / elebe kelljen egyszer allnom", „feher pillangok fuggonye I oleli koriil a tiizet I vizeses moraj/z7c ide I mint egy mennyei iitkozet" (Afolyok kdzt. Entre rios).16 A virtudz rimszerkezet 16 Minden kiemeles tolem, H. K.
