Irodalmi Szemle, 2016
2016/7-8 - NYÁR - Polgár Anikó: Orpheuszról dől a viz; Eurüdiké várja Orpheuszt; Orpheusz galériája III. (versek) / NYÁR
NYAR PolgAr A n i k 0 ORPHEUSZROL DOL A VIZ A napfeny nelkiili, sotetben forrongo kanikula megizzasztotta Orpheuszt. Az also, fold alatti egbolt tiizel, de nem vilagit: ott van a melyben, az arnyak laba alatt, olyan messze, mint a foldtol az egnek nevezett, tobbretegu, megfoghatatlan fonti lathatar. Nem lepnek ra, hiszen nem is lepnek ok: lebegnek. Mit kezdhet itt az, kinek sulyos lepte van? Csak a zenet kiildheti maga helyett. Orpheuszrol dolt a viz, mar az eloszobaban is. Szeme kidagadt, csapzottan logott langpiros mellkasan a szor, lababa belevajtak a saru szijai. Tunika helyett csak egy atnedvesedett, borhoz tapado agyekkotot viselt. Kisse meghizott mostanaban: Euriidikere vagyakozva gyorsettermi kajan, felkesz eteleken elt. A homalyban felvillantak az egymashoz cuppano, vaskosodo combok voroslo foltjai. Nedves ujjakkal pengette a lantot, kisse maga ele tolva, s kabultan lepett egyet a voroslo sotetbe, a soha nem fazo, soha nem izzado itteni istenek fele.
