Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Szerzőink
E SZAMUNKBAN „Amig az dregember beteg volt, csak az dgydban fekiidt hosszu ideig. Most, hogy mar meggyogyult, jobban szeretett a napon uldogelni. Dava ezert segitett az oregembernek kimenni a hazbol, hogy a napfenyben iildogelhessen. Az idos ember megszomjazott a melegben, es azt mondta Davdnak: »Szomjas vagyok, hozz nekem inni egy kis vizet!<< Mig Dava beszaladta hazba vizert, a nagyapa elbdgyadt a forro napsugaraktol. Mire Dava visszaert, az idos ember az eszmeletet is elvesztette. A fill megremult, es azt hitte, a hoguta megbite a nagyapjdt. Azt kidltotta: >>Mifele Nap vagy te, hogy elveszed a nagyapdm eletet? Megkeresem anyadat, es igazsagot teszek!<<" A Nap vdlasza (tibeti nepmese, Peter Alexa forditasa) „A kiszabott ido elteltevel ismet hivatta a padisah az embert: „Eleget tettel-e a feltetelemnek?" - kerdezte az uralkodo. Az ember pedig vdlaszolt: „Igen, efendim" - mondta, s a padisah szine ele vezette a medvet, egy konyvet helyezve melleje. A medve mar megoriilt a kortenek, de a lapok kozt egy falatot sem taldlvdn, az egesz konyvet morgolodva ossze-vissza gyurte, hajtogatta. Tdtva maradt a padisah szdja a csodalkozdstol. „Mit csindl ez?" - kerdezte az ember fete fordulva. Mire az igy felelt: „Efendim, oly mertekben beleszeretett ez az allat az olvasdsba, hogy onkiviileteben mar maga sem tudja, mit csindl." A konyvet olvaso medve (torok allatmese, Veres Erika forditasa)
