Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Soóky László: Az univerzum váróterme (a Kassai Thália Színház A mizantróp című eloadasarol) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IZLESEK ES POFONOK SoOky LaszlO AZ UNIVERZUM VAROTERME A KASSAI THALIA SZlNHAZ A MIZANTROP ClMO ELOADASA* * Jean-Baptiste Poquelin (Moliere): A mizantrop. Forditotta: Petri Gyorgy. A versbetetek forditoja: Csehy Zoltan. Dramaturg: Forgacs Miklos. Konzultans: dr. Kiss Rita Panda. Zeneszerzo: Lakatos Robert. Diszlettervezo: Fodor Viola. Jelmeztervezo: Ory Katalin. Rendezo: Czajlik Jozsef. Akik a kozmikus terbol megszolalnak: Galovics Robert (Baszk), Megyesi Klara (Tiszt), Forgacs Miklos (Dubois). Akik eljatszottak: Alceste: Petrik Szilard, Philinte: Olle Erik, Oronte: Benko Geza, Celimene: Varga Szilvia, Arsinoe: Szabadi Emoke, Eliante: Latocky Katalin, Acaste: Madarasz Mate, Clitandre: Nadasdi Peter. Bemutato: 2016. januar 21. Ismert Moliere vonatkozo mondasa (1666), miszerint: „Jobbat nem tudtam imi, es bizonyos, hogy nem is fogok." Szaz evvel kesobb Diderot ugy velte, „A mizantropot dtvenevente ujra kellene irni". Szamomra A mizantrop egyszerre jelenti az idotdllot, az idotlent s az idoszerut. Moliere olyan emberi jellemekre es jellemtelensegekre bukkant ra, amelyek az dskdzosseg megszunese utan megmetelyeztek az emberiseget, s ezt a kort csak a vegso kipusztulas gyogyithatja: alszentseg, kepmutatas, arulas. A fecseges melankoliaja, a tet nelktili lelekgyilkossag mindennapos esetei. Olyan koreldzmeny, amely az eszmeles pillanatatol kisert minden emberi lenyt; a mindennapos megtetelere vonatkozo vagy kinzobb, mint az ehseg vagy a szomjusag. Az artas boldogito mamora, az elvtelenseg alkimiaja. Az iras szerint letezik egy masik tomeg is, amely magaban hordozza a szeretet, a baratsag a josag, az igazsag, a tisztesseg orokseget, de ez a tomeg vegteleniil maganyos. A mizantropban a vonatkozo aranyszam 3>5. Czajlik keplete is igy olvashato: az egyik oldalon Alceste, Philinte es az ingadozo, de tiszta Eliante, a masik oldalon Oronte, Arsinoe, Acaste, Clitandre es a mindig talanyos Celimene. A felvazolt kepleteknel viszont A mizantrop sokkal rafinaltabb szerkezetu drama, nyilvan nem veletlen, hogy a kassai alkotok szomoru vigjatekkent jegyzik. Amennyiben csak a formai vilagat es a figurak felszinesnek tuno viselkedeset kapirgaljuk, a vallalt mufaj talan ez. Vagy keseru vigjatek: izlelgethetnenk, de csak akkor, ha mentseget keresnenk valamire, ha hianyerzetiink lenne. Lehet hianyerzetiink egy ilyen ragyogo eloadas utan? Van. Ertem, hogyne ertenem a dramaturg es a rendezd szandekat, a szembenezes es az onlatas bizsergeto megtapasztalasat, hiszen pazarul mukodik a lekepezes: nem en vagyok, de nagyon szeretnek en lenni. Emiatt donto fontossagu a legelso jelenet, Alceste es Philinte beszelgetese:
