Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Czapáry Veronika: Valahonnan mindig fúj a szél; Áttetsző por; Kipörög; Nálunk egész évben karácsony van; Mosolygás és asztmaállapot (prózaversek)
Czapary Veronika VALAHONNAN MINDIG FtJJ A SZEL JX^lintha magamba szivnam a nyar szagat, sosem mulna el, a tengert latom, milyen jo. A sos viz kimarja boriink, szeteget a nap, a nyar belenkragad, minden szin csak kek, csak kek, csak kek, es visszaverddik. Egyszer csak szortad. A gyongyoket, es akkoriban kaptam kedvet hozza, mintha ennek lenne ertelme, keresni barmelyik hotelben az orchideat, akarmelyik boltban meg lehetne keresni az almat, mert Isten kegyes volt, azt sem tudom, mikor reagalt arra, hogy a messzi tajakon valo utazasunk soran a chili csipi-e a szajat, vagy tavol maradt, nem tudom, hogyan kerestem meg oket, de vegiil hosszas kereses utan megtalaltam, el sem hittem, az elhagyottakat is, kozhelyes, de osz lett, annyira finom a szaga, a chili csipi a szajat, nyaron elenkpiros, telen fagyotthalott, es valahonnan mindig fuj a szel. Attetszo por Te meghallottad, halk hangon szolt, selymesen suttogo, nem mondott semmit, csakhogy ez a rozsaszin furcsa, minden mas helyett eletlen, erthetetlen, eleven es elerhetetlen, ejjelente aludni szabad csak, de valojaban ertelmezhetetlen. Elkezd nyujtozni, es arra ebredek, hogy fogom a kezed, izzadt a tenyered, szeretlek, ujraepiil, hullamzik, ez a rozsaszin hus az iiveg alatt, szeretlek, szeretlek. Csak tiveglap alatt erdemes olvasni, mondta Derrida, jaj, ne legyiink mar intellektualisak, nincsenek nem letezo lenyeges epuletek, rajzok es grafikak, melyek ujraepitik a vilagot, hiaba hittem benne ejjelente, reggelre fuck, minden eltunt, hogy felepitik a szines vilagot szines vilagos kertek alatt. A labirintus kiegyensulyozott, lerajzolom, jegyzetelek, en nem tudtam, hogy csak papirra szabad irni, vagy hogy Isten mindent tud, amikor jegyzetelek, lerajzolom az orat, aztan rajovok, haromdimenzios, barmilyen a sugarzasa, arad, csak te tudsz igy nezni, az utolso szerelem jogan szeretlek, fogom ejjelente a kezed, izzadt a tenyered, lerajzolom a tajat, setalgatok rajta, csak tiveglap alatt erdemes olvasni, megtanultam, nem ertem, miert kovetnek, nem ertem, azokat a muranoiakat sem, akik kovetnek, az iiveg miatt van, az iiveg folyik, eleven, ezer folyora folyik szet az attetszo por, amely az iiveg alatt van. KIPOROG Amikor szinekbol all a vilag, olyan, mintha kiropiilne, vagy egyszeruen csak elvesztene az eszet, es beporog. Szeretlek ilyenkor hajnalban, mint mikor kiporog, egyre szebb lesz, a szoknyaja, a narancssarga, a feketes es sarga, mintha kiporogne az orokkevalosagig, ugy porog.
