Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Janáky Marianna: Kötél-tánc; Összeterelt szobrok (kisprózák)
OSSZETEEELT SZOBEOK tA kedves kis teren majdnem egymdssal szemben ket szobor dll. Egyikiik nyakdrol keskeny sal hull ala, a masik kezeben vastag konyv. A padokon idos emberek iilnek, kedelyesen sutyorognak, egyikuk-mdsikuk felenken mutogat is. Valahonnan indulo hallatszik. Hamarosan cipok suppednek a kavicsba, par tagu fuvoszenekar vonul a terre, mogottiik ilnnepi ruhaban szaggatott, dlmos mozdulatokkal tobben, majd megdllnak az egyik szobortol nem messze. Szoborl kicsit feljebb emeli szivefele a jobb kezet: Minden evben egyszer megkoszoruznak, az eg sziirke kabatot vesz, szol a zene. Felcsendiil a c-moll csdrdds dallama. Egy percig hallatszik, majd lassan elhalkul, kozbenfel- es bedll minden megemlekezo a sorba. Mindjart kezdodik! Unnepi beszed, majd az en versem! Tudom reg a sorrendet, de azert jolesik. Szobor2: O, a kolto, ahogy ma hiszik, meg ledol! Hogyan birta el eddig is a talapzat? Hfzekony volt mindig, pedig csak verseket irt. Pim-pam, pimpapam, pim-pam, pimpapam. Rimeit kirazzak ujjukbol az alsosok meg manapsag is! Meg ha en lettem volna olyan kover, en, aki megirt tizenhat remek regenyt! Felerosodik a zene, a polgarmester beszedebol csak foszldnyok hallhatok: „legnagyobb", „mult", „pelda" es hasonlo szavak. Utdna a tizenket ev korilli iskolds fill sapadt arccal, pantomim-mozgdssal odamegy a mikrofonhoz egy szdl feher szegfut lobalva kezeben, es tdtogni kezd. Nem hallatszik, amit mond. Dorges, villdmlas. Afiu korbenez, tandrnoje intesere gyorsan, mint egy bohoc meghajol, a talapzatra dobja a szegfut, es elsiet. Az iinnepelok kinyitjdk az ernyoiket, es mindenki Harlekin-mozdulatokkal, kapkodva igyekszik elhagyni a kedves kis teret. Szoborl: Maradjatok! Ne, ne, ne menjetek el, kerlek! Mindjart elall! Szobor2: Dehogy all el mindjart, te termeszetversek pusztaba kialtott szosz-szoloja! Szoborl: Irigykedsz? A kornyeken lakokat annyira se erdeklem, mint taskajukban a tankonyvek vagy az elmult ejszaka gyonyore. Engem pedig a velem szemben allo firkonc nem erdekel! Sugarban hanytad a romantikat! Szobor2: Barbar senki, kavehazakban vakargattad a tokeid! Elmutogatja. A terre befut egy macska, utdna rohan egy kutya. A macska felugrik Szl talapzatdnak elso lepcsofokara, a kutya nyugodtan Sz2 talapzata ele ill. Hallgatnak. Mar csak csepeg az eso. Szoborl: Himlohelyeid a tankonyvekben nem latszanak, de en azt is latom, ahogy a kutya levizel. Pfuj, es hozzad lepcso se vezet! Onbiinteto regenyeidet ki ismeri? Senki! Szobor2: Te, te is ismered, te holyag, macskakaparasos galacsin-lelek! Szoborl: Maganykupac vagy es vol tai, csak ugy szikkadt a banat az arcodon! Szavaid szaporodtak, mint a gombak a sarga, vastag labkormodon. De a magaba roskado femlelkedet az sem erinti meg, hogy az egyik dedunokamhoz hasonlo kisfiu iden masodszorra olvasta fel labaimnal koltemenyemet! Szobor2 megmozdul, buta mozdulatokkal vezenyel: Tam-tam, tam-tatam, hopphopphopp, dedpapa, dedpapa kopp-koppkopp. Bevizeltel? Folyik a sarga le nadragod szararol! Fingani is fogsz?
