Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Szászi Zoltán: A portás, aki Leninre vigyázott (novella)
- Ne akarjanak engem beetetni, en ezt sose lattam. Eleget jartunk pedig oda, Begela Ivan titkar elvtars nekem jo baratom volt, igaz...- Az igaz, sokat jartak oda maguk, Lajos bacsi, csak hogy maguk mindig a diszbejaraton mentek be. A varoshaza pedig, ha nem tudna, elmondom, a varoshazanak van egy kis kapuja, amellett van a portasfiilke balra, ahogy Mary mondta. Aztan a hat lepcso lefele. A szoci alatt ott allt elotte ket nagy aloe, faedenyben, ezeket nyaron kicipeltek a varoshaza ele, a ket noveny kozt meg a legjobb dolgozok dicsosegtablaja, mogotte elmaszkirozva, deszkaval, zaszloanyaggal bevont furnerlemezbol plafonig felhuzva egy alfal. Most megint paravannal takarjak el azt a feliiletet, mert vizesedik a fal a biztosfto epiilete felol valami kinyomozhatatlan csotores vagy szivargas miatt. Hat kerem, ott van a ma mar hasznalaton kivuli fogda, abban pedig Lenin - bizonygatta Utas is Mary leirasat.- Na, most mondta ki, hogy tisztara betege maga, Utas, ennek a Leninnek, de nem baj, megiszom a kissbrom, es megyek parlamenti kozvetitest nezni, maga csak hablatyoljon addig nyugodtan, mar lassan annyit hazudik, mint a kormanyparti kepviselok egyuttveve. En mar csak azt hiszem el, amit latok! - legyintett bosszusan Lajos bacsi.- Akkor ezt tessek megnezni, Lajos bacsi - mondta nyugodtan Utas, es elovette a telefonjat, amellyel nehany oraval ezelott lekapta a fogdaban a proletariatus nagy vezetojet abrazolo, kisse pokhalos, de alapvetoen jo allapotban megbrzodott szobrot. Az elvtarsak gonoszsaga hatartalan volt anno, ugyanis az allamositott templomok harangjaibol olvasztott bronzbol terveztek kiontetni Uljanov elvtarsat. Ezt az ocsmany tervet onnan tudta Utas, hogy nagyapja, akit a regi rendszer vakarekanak minbsftettek, egyszer elvitte ot a varosi kbzterulet-fenntarto vallalathoz, ahol egy kedves baratja dolgozott. Ez a kedves barat nem volt mas, mint ennek a bizonyos tanarembernek, Lenin mostani orzojenek a testverbatyja. Ez az ember titokban egy lezart raktarba vezette oket, ahol hagyta, hogy lefenykepezzek a beszallitott harangok feliratait, mielott elvittek volna azokat olvasztasra. Ez ugy '89 nyaran lehetett. A zart garazsban kesziilt kepek maig ott vannak Utas egyik kemeny boritoju fiizeteben. Utas nagyapja arrol beszelt abban a poros, felhomalyos raktarban, hogy a szoturfalvi torony harangjat meg az o anyja, tehat Utas dedmamaja pantlikazta fel elsoaldozokent. Azt meselte nagyfaternak, titokban megsimogatta a harang vasnyelvet, hogy ha megkongatjak es megszolal, ne fajjon annyira az a kongatas a bronznak. Hajaj! Micsoda egy lanyka lehetett a dedmama! Hogy ez meg mar milyen regen volt. Es ebbol a harangbol akartak kionteni a foelvtarsat egykor. Micsoda gaz elmek talalhattak ki az ilyenfele bosszut? Mindegy. Tiszta szerencse es egy nem egeszen veletlen megbetegedes eredmenye volt az, hogy vegiil megsem vittek el a harangokat olvasztasra. A raktar ore eldugta a kulcsokat a szallitas elotti napokban, majd befekiidt a korhazba, es megmuttette magat, pedig semmi baja nem volt. Kitalalt neki egy vakbelet az ismeros sebesze. Feltorni nem mertek a raktart, errol kulonleges bizottsagi iilesnek lett volna csak joga donteni, de valahogy az Istennek se sikeriilt hatarozatkepesen osszerantani a bizottsagot, mert azert azt mar sokan tudtak, valami lesz, ha Gorbacsov meg se nyikkan a magyarok nemet menekultpolitikajarol. Utas abban hitt, most, a telefonnal ma reggel lefenykepezett Lenin teljesen elkabitja Lajos bacsit. Azt is tudta, ma kellene elszallitani a szobrot, amelyet valami magangyujto vasarolt meg.
