Irodalmi Szemle, 2016
2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Szászi Zoltán: A portás, aki Leninre vigyázott (novella)
- Tenyleg, hat ez a dal, hat ez tenyleg ugyanaz a dallam! Vagyis majdnem, de kiserteties. Mekkora nagy egy ize maga, Utas, na, meseljen, latom, kedve van. Lenin nalunk, bortonben, hat na! Latom mar, ezt ma le kell nyelnem! Maga kis forradalmar, tudom en, mit csinalt '89-ben, en ne tudnam! - kedelyeskedett Lajos bacsi, aki erezte, ez a mai nem az o napja. Valami ki fog derulni, es rosszat sejtett.- Igazabol en nem is a fogdaban levo Leninrol akarok meselni, hanem arrol az emberrol, aki megmutatta. Tegnap jelentette be, hogy nyugdijba vonul. Itt az idd. Igy mondta. Csendesen, fegyelmezetten jelzett a polgarmesteri hivatalnak, mindig igy beszelt feljebbvaloival, mindig ilyen udvarias beszedu volt, igy is elt, csendesen, panasz nelkiil. Szoval Barna Barnabasnak hivjak ezt az embert, es o fura poetikus nevevel borzaszto modon elegedett volt, igen, mindig az volt, mert ez a nev illett hozza. Hiszen oktober elsejen sziiletett, mindig kisse borongos hangulatu volt, ovatos es melyen gondolkodo, nyugodt tempoju, komoly. Olyan igazi tanarember, es ugy tudom, meg 1977-ben vegzett, tortenelem-tarsadalmi neveles szakon, es tanitott is '95-ig, elobb a gimnaziumban, majd szakmunkaskepzoben. Ott is imadtak a diakok, tudom, hogy a legvadabb csapat, a komuvesinasok osztalyat kapta meg. Harom honap utan olyan osztalyt rakott ossze a sracokbol, hogy akik nala vegeztek, azok utan ma is kapkodnak a varosban, ha valami rendes munkat kell elvegeztetni. Tudja, Mary, a beazott lakas. Azt is ez a parti rakta rendbe. Aztan valakiknek ez se tetszett. 1995-ben a meciaristak kirugattak, par honapig otthon iilt, irt, meg vart, mi lesz, de aztan elment portasnak, mert a csaladnak elni kell. Portasnak! Kozben persze jo tudosemberkent kutatott, es foleg varoskank tortenetet kutatta, abbol is a kozteri szobrokrol bogaraszott ossze rengeteg dolgot. Most mar lesz ideje megirni azt a tenger tudast, amit osszeolvasott. Remelem. Ebben benne lesz Uljanov is - bologatott Utas, es meg mindig a komcsi vezer fejformajat probalta meg kdrberajzolni sajat homloka koriil az osz eleji napsutesben.- Na, maga csak ne keriilgesse a forro kasat, most mar tessek elmondani a Lenin fogdai dolgat, meg enfelolem a tanaret is, ha gondolja, hogy hozza tartozik! Mar megkerdezem, hoi volt ez a maga tanarembere kapus?- Biztosan nem a nyolcadik ligas Rinya volgye SC labdarugo csapatanal, Lajos bacsi! Figyeljen mar oda, hat mondta az Agost, hogy a helyi fogdaban vigyazott arra a Leninre, ugye?- Joi emlekszik, Mary kedves!- Ha Lajos bacsi nem tudna, a borton ott volt a varoshazan, a bejarat mellett balra, hat lepcso lefele, ket vasajton tul, ugye, Utaskam? Sajnos tudom, hoi. Mikor tizenhat eves voltam, ott volt a varosi rendorors. Eleget jartam oda Rosszarcu Albert, az egykori beatzenesz miatt, amikor kethavonta lecsuktak garazdasagert. Meg a szociban volt ez. Hm, milyen buta es milyen fiatal voltam, hm, tizenhat eves! Ha meg egyszer annyi lehetnek, a mai eszemmel! Biztos mast valasztanek! - biztatta egy csabos tekintettel Mary a meselot, es kozben arra gondolt, tenyleg milyen buta volt, hogy pincertanonckent mindenet, a megkeresett penzet, a mindenkori borravalojat, sutyiban kilopott italokat, draga cigarettakat, sot meg az artatlansagat is annak a Rosszarcu Albertnak, az egykori beatzenesznek adta oda. Ha Mary erre gondolt, mindig rossz erzes fogta el, mint aki malnaszedes kozben a gyumolcs helyett kerti poloskaba harap.
