Irodalmi Szemle, 2016

2016/6 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Tamás Zsuzsa: Modern csalimese: észjárás vagy forma? (Tóth László Az ellopott nagymama és további régi-új mesék című kötetéről) / HOL VOLT, HOL NEM VOLT

jel-nappal mast sem csinal, csak iildogel, iildogel es csiicsiilget, es kozben mindenfelet kitalalgat. Nos, ez nem egeszen igy van. Eloszor is nem bogar. S bar igaz, hogy valoban csak iildogel ejjel-nappal, ha eppenseggel nem all, nem setalgat, nem intezi dolgat vagy nem fekszik, de soha nem talal ki semmit, csak figyel, ejjel-nappal csak figyel, talan meg almaban is. Tagra nyilt szemmel lesi-varja, mi minden tortenik koriilotte, s fesziilten, hogy mi minden a sajat fejeben. Mert az ironak sajat feje is van, mint minden rendes embernek, meg ha ezt sokszor nem venni is eszre. Es nines ott nyugalom, nines am. Szapora gondolatok zsonganak, es mindenfele kepek sorjaznak, es fire-fura tortenetek tortennek benne." De vajon valodi valaszt talaltunk-e az Akombdkom idezett soraiban? Attol tartok, nem - es a kritikus fejeben sem lehet nyugalom, de nem am.

Harom fejezetrol nem ejtettiink meg szot. Az otodik fejezet tartalmazza a kotet cimadd mesejet (egyszersmind a fejezetnek is Az ellopott nagymama a cime). Beszeltiink mar olvasoi elvarasokrol, s talan megengedhetjiik magunknak azt a feltetelezest, hogy e dm alapjan az olvasok egy olyan tortenetet varnak, amelyben legalabbis eltunik egy nagymama - s ki-ki elettapasztalata es fantaziaja alapjan josolhatja meg az eltunes okat, magyarazatat. Magam egy metaforikus mesere szamitottam, amely komoly jatekossaggal szol a halalrol - csalatkoznom kellett. Nem rohato fel a szerzonek, hogy nem jar a kritikus kedveben, megis, epp e csalatkozas annyira tipikusnak tunik, hogy nem hagyhatom szo nelkiil. Mintha az egesz kotet az ellopott tortenet kotete lenne, a meg nem irte, az el nem mondotte, a helyette-tortenete.

Termeszetesen nem a halal tematikajat hianyolom - hogy epp itt hozom szoba ezt az eszrevetelt, annak a cimbe emeles az oka barmelyik masik „csalimesenel" is erre a kdvetkeztetesre juthattam volna. A hatodik es hetedik fejezet eseteben is, amelyeket mar meltatlan is volna hianyerzetem felol megkozeliteni: elobbi (Az elvarazsolt vardzslo) remek tolvajos es varazslos mesek gyujtemenye, utobbi (Egi mesek) mitikus-vilagmagyarazo szovegmozaik.

Mivel recenziom soran tobbszor „eszjarast" es „ format" emlegettem, eszembe jutott Balassa Peter Eszjdrasok es formak cfmu kotete. Balassa a Muertelmezeseksorozatban (Korona Nova Kiado) az 1978 es 1984 kozotti magyar prozarol adott latleletet elemzesek es kritikak formajaban, es eloszavaban igy irt: „a muelemzes mindenkori alapkerdesenek azt tekintem, hogy lehetseges-e szinkronitas a forma es vilagkep kozott, vagy pedig e megfejtes kozben hierarchikus viszonyt kell feltetelezniink vilagkep es forma kozott. Maskeppen fogalmazva: levezetheto-e egyik a masikbol, vagy pedig az egyiittallas, a hasonlosag s az egymasra vonatkozas eseterol van szo, ami elsodlegesen meghatarozza a megfejtes modjat. Magam bizonyos vagyok benne, hogy a muveszet valosaga azt mutatja, e kettd nemesak szetvalaszthatatlan, hanem e tenynek muelemzesi konzekvenciai is elkeriilhetetlenek. Forma es vilagkep korrelative egyiittall [...]."

Balassa szavait ervenyesnek talalom a gyerekirodalom alkotasaira is (amelyeket kiilonben sem erzek a „felndtt" irodalomtol mereven elvalaszthato kepzodmenyeknek), s elemzesem vegere arra a kdvetkeztetesre jutok: Toth Laszlo meseiben a forma igenis vilagkep, s mint